2012. április 12., csütörtök

A tápegységről

...még 36785 darab téglát kell elkészítenünk. Körülbelül, de most csak saccoltam.
Igen, a téglák helyben készülnek. Izgi.
A monoton, mint hangulatleíró szó, itt új értelmet nyer a következő 4-5 hétben, azt hiszem. Legfőképpen azoknak a törzsbélieknek, akik naponta legalább ezerszer emelik fel a lapátot ugyanazzal a mennyiségű agyaggal, vagy azoknak, akik egyenként, türelmesen pakolják a kész téglákat katonás rendbe, hogy aztán szépen kiszáradjanak. Hogy mi történik a kettő között, arról később. Ilyenkor néha, én, mint a törzs tápegysége, elmegyek vadászni és egy fél malac feldolgozott alkatrészeivel visszattérve tüzet rakunk és szalonnát sütünk. Mostanában ezt úgy mondaná a HR-es, hogy csapatot építünk. Különböző érdekeltségű és hovatartozású törzsbéli szívja el ilyenkor a békepipát. A monotonitás köztudottan nem sok mindenre van jó hatással, a társas kapcsolatok pedig semmiképpen sem tartoznak ezek közé.
A törzs tápanyagellátásánál mindenképpen tekintettel kell lenni arra is, hogy férfigyomorról van szó. Itt a light, a zsírszegény, a csökkentett kalóriatartalmú fogalmak ismeretlenek - vagy legalábbis azok kellenek, hogy legyenek.  Bármi, ami nem volt jelen már a nagymama konyhájában is 40 éve, nagyjából kieshet a repertoárból. A kuszkusz és zabpehely nem jó választás. Így a képen látható gyanús állagú, színű és szagú, szörp halmazállapotú lötty sem képezi a napi folyadékbevitel részét. Annyi bizonyos: enélkül a 2 decis nélkül nem állna a ház. Lehet találgatni.
Mára ennyi, Lepke kutya jelezte, hogy elég az írásból. Nincs mese. Jó éjszakát mindenkinek!

2012. április 8., vasárnap

Nazca vonalak

A lentebb látható kézikamerás felvételeken jól kivehetően rajzolódik ki egy meghatározhatatlan forma a földfelszínen, ami M. Gábor nagykorú humanoid, törzsbéli szátuszát tekintve mérnök és statikus, keze által rajzolódott fel egy napon.
Nem vicc. Ebből egy napon tényleg ház lesz.


Az utókornak csak fényképek formájában fenn maradt, recens lelet, majd magyarázatot adhat a későbbiek során, a földből kinövő építmény sajátosságaira.
És amikor egy egyenes vonalakra tervezett gépezet íveket kezd el szedni nagykanállal, az még a jelenben is igen meghatározó élmény a szakavatottak számára. Miklós nevű gépkezelő, átmeneti törzsbéli keze munkája az alant látható ásatási terület.


Fontos közlemény: kedves blogot olvasó régészek és dögvadászok! Sem cserepet, sem nyílhegyet, sem rúnaköveket nem találtunk, de a 4 méteres mélységben kifordított betongyűrűt szívesen felajánljuk további vizsgálatok céljára - bár jelenleg ez az egyik kedvenc kiszögellési pont, ahonnan mindent látni.


És az ásatási terület, már készen.

2012. április 5., csütörtök

Madártávlat és teleobjektív


Séta volt. Lepke kutya és jóuram elbaktattak a helyi híres-nevezetes Sziklához.
Sok mendemonda kering róla, a legismertebb az, hogy a helynek gyógyító ereje van. Egy kalap alatt emlegetik a tápiószentmártoni Attila dombbal.
Valóban különös látni a sziklát a fák, erdők sűrűjéből kiemelkedve, kilométerekről már jól kivehető. Mindenképpen pazar látvány, elsétálni is érdemes azonban oda. A kilátás ugyanis páratlan.

Aztán történt egy napon, hogy jóuram a fejébe vette,
elviszi a teleobjektívet és megpróbál képet készíteni az
építkezési területről.
Hiszen, ha mi látjuk onnan a sziklát, akkor a szikla is lát minket.
És tényleg.

Lepke és a fülek felvigyáznak.


És a kiásott gödör, ahogyan a szikláról látszik.


2012. április 4., szerda

Godzilla felemészti a hegyoldalt

Kora reggeli órákban érkezett meg Godzilla becenevű Volvo típusú gépezet. Nagy volt. Nagyon nagy.
A kanalába az autóm majdnem belefért volna.
Ám ezzel az óriási mérettel mégis olyan pontosan mozgott, mintha egy nagyon óvatos elefánt lenne abban a bizonyos porcelánboltban. Amikor az egyikünk - valami hasonlóan pontos mozdulatán elcsodálkozva - megkérdezte vállal-e foghúzást is, azt mondta nem. De vajas kenyeret tud kenni a gép villájával...
Godzilla térült-fordult és 4 óra múlve hűlt helye volt annak a több száz köbméter földnek, ami előtte még tücsköknek és bogaraknak, virágoknak és gazoknak adott otthont érintetlenül az elmúlt néhány dekád idején.
 

Ezután már a kitűzés jön. Ott a nappali, itt  konyha, jaj de jó...

2012. április 3., kedd

Zöldellő tennivalók

Egy ekkora telek az ide látogatókat legtöbbször a méretével nyűgözi le, mi viszont a temérdek melótól ájulunk be nap mint nap. A közel 30 gyümölcsfa, bokrok garmadája az elmúlt évtizedben igen kevéssé volt rendben tartva a kötelező fűnyíráson kívűl. A valaha nagy gonddal metszett fák mára már úgy néznek ki mint kócos, depis öreglányok, a fordrászat erősen javallott. Nekikezdtem.
Fákat metszek, néha a kertész bácsinktól kérdezgetve, aki most már bátran magamra hagy a dologgal. Termőrügyek, vízhajtások, monília, harmatgyökér...nem volt mese, meg kell tanulnom.
Mára ez a szép meggy jutott. Még tavaly is, amikor sorsára hagyva állt, csüngött rajta a sok gyümölcs. Jó fajta. Most kapott egy kis fiatalítást. Egész nap melóztam rajta és még mindig nem vagyok kész, holnapra még maradt egy kis kozmetikáznivaló.
Tapasztalatlan zöldfülemnek egy fa kb. másfél - 2 nap. Mentségemre legyen mondva, hogy tényleg cudarul néznek ki. Aki pedig ismeri a meggyet vagy a szilvát, az tudja, hogy bosszantóan be tud sűrűsödni egy idő után, annyira, hogy ha az ember felülről beejtene a koronájába egy babszemet, az alul már nem esne ki.


No, itt tartok most, holnap folyt. köv. Aztán nyergelek a következő fára. A változatosság kedvéért az is meggy.