Keresés és találat

Ezt meg kell, hogy osszam veletek.
Az alábbi kép a blog statisztikájában lelt gyöngyszem.

Két dolog merült fel bennem:
- melléütéssel is ránk lehet találni
- a Zsuzsik és Molynak is van jelentése - csak más.

Lepke - percek

Avagy napi jóga gyakorlat kezdőknek. Az alább látható ászana jelenleg sem meghatározott, mert attól függően változik, honnan próbálom nézni. A kép fejre állításával például biztosan az Uttanasana- hoz  jutunk, de több más variáció is lehetséges.

2012 április - halad a munka

Szépen látszik a száradás

Az április tovább folytatódott. A téglagyártás is. Rendületlen raklapok sorakoztak, nap, mint nap változtatva ezzel az építési terület jellegét, csökkentve a rendelkezésre álló szabad területet.
Szerencsére az idő jó volt. Nagyon jó! Napsütés, meleg vagy legalábbis erős plusz érzetet generáló napsugárzás volt jellemző egyébként az egész építkezés alatt. Az itt-ott ránk szakadó ég azért több alkalommal is elbátortalanította a társaságot, nem volt ritka a "10 perc alatt 10 centi"- típusú eső sem - de ez már inkább májustól jelentkezett. Napi több raklappal készültek el, ez sokszor az 1000 vagy annál magasabb tégla darabszámot is elérte. Ilyenkor örültünk nagyon, másnap azonnali tűzrakással és jutalomfalatokkal tuningoltam a fiúkat.

Nem volt ritka a tűzrakás, szalonnasütés, ebédidőben ücsörgés a cseresznyefa alatt. Ez néha átment fekvésbe - függően a bevitt tápanyag mennyiségétől, de nem bántam. Inkább pihenjen 20 perccel tovább, garantált, hogy utána nagyobb kedvvel állt neki újra ennek, az egyébként rettentő monoton munkának. Legtöbbször velük tartottam és/vagy az én főztömet ették bográcsban jófajtát vagy legalábbis a kellékekről igyekeztem gondoskodni. Megérdemelték. Tényleg.

Közben lassan zöldülni és virágozni kezdett a táj, beindult az élet szemmel láthatóan mindenhol. Ez, azt hiszem tovább fokozta a munkakedvet, egy-egy derűs napon a legyártott téglák darabszáma látványosan megugrott. Vezetőség továbbra is lelkesen látogatta a munkaterületet, megjelenésük eleinte derültséget, az építkezés előrehaladtával jelentőségteljes összenézéseket hagyott maga után. De most még javában lelkesítették a csapatot egy-egy vizuálisan jól látható munkafolyamatban való részvétellel gazdagítva az összképet, remélve, hogy majd ez eltereli a figyelmet arról, hogy a bőrkabátjától ekkor sem vált meg -
ehhez 40 fok kellett pluszban.

De nem baj, nem baj, tépünk előre, dübörgünk, ekkorra már több sorban emelkedtek a téglával megrakott raklapok. Tulajdonképpen szép látvány volt, minden legyártott darabbal a végéhez kerültünk közelebb.
Ezeket az áldásos napsütés folyamatosan szárította, hamar elérték a felhasználhatóság korai állapotát, nem kevesen nézegettük néha ámuldozva ezt az újfajta építőanyagot. Építőanyag lerakatok: sakk.
A termelés folyt, nem volt megállás. Egy jó darabig legalábbis. A munkafázisok egymás közti elosztása rájuk volt bízva, a súrlódások

elkerülése végett. Pontosan ezért, hogy ne minket szidjanak, hanem
rendezzék le egymás közt. Ez néha nem ment simán, de valahogy minden
és mindenki a helyére került.
Ez a fajta újszerű munka nem kevés kihívás elé is állította a csapatot. A törzsbéliek naponta fedezték fel ennek a szakiránynak a sajátosságait, nem kevés gyöngyszemet hagyva maguk után.


Jó néhány ilyen pillanat adódott az építkezés során, de sajnos nem mindegyiket sikerült lencsevégre kapni.

Az egyik ilyen Sz. "Táltosvagyoknemlátod?" Gergő sajátos hozzáállása volt az adott munkafázishoz, nevezetesen ilyen az, amikor rotakapából átváltott kézi üzemmódra.



Folyt. köv.

A víz NEtovábbja

Van az úgy, hogy sok mindenen túl vagyunk már. Van az úgy, hogy magabiztosan lobogtatjuk az alsónadrágot vagy lapátnyelet, hogy nekünk már nem lehet újat mutatni. Deeehogynem...
Van az úgy, hogy esküszünk a bentonitra. A bentonitszőnyeg jó. Nagy találmány. De a találmányoknak is van árnyékos oldala, amit mindenki hajlamos elfelejteni, ez pedig az emberi tényező. Ahogy a férjem mondaná, amikor a saját fejlesztésű programjában hazárdírozik az irodai munkaerő, olyan anomáliákat produkálva, amiktől nem csak a szemöldöke szalad fel:

- Az emberi hülyeség ellen semmit sem lehet elég biztonságossá tenni.
Nagy igazság. Axióma.
A bentonit is itt vérzett el, szegény, azért, mert a túlmisztifikálás túlbecsüléshez is vezet.
...jóanyagezhajítsdfelaztkészmegfogjaezavizetmindenhogyanhehe...
Nem fogja meg. Élő Házak-féle szakértelem. Faszkivan.
Sárdagasztás alulról, felfelé több szólamban imádkozva 5 percben. Egyébként egy egész napban.

Történt ugyanis, hogy a fentebbi amatőroptimista hozzállással és néhány oda nem figyelt kihagyott téglasarokkal sikerült ebben a nagy olvadásban a házat is megolvasztani. Ma reggelre egy boltív már omladóban (erről szándékosan nincs kép), a falakon négyzetméternyi foltokban köszönt be a hó, kívülről a "b.megnemhiszemelhogyeztnemvettükészre" erősítette az egyébként is vizenyős hangulatot.

A háttérben a segéderő dokumentál

Sándor ismét megjelent a helyszínen, felvonult egy laza edzőcipőben, remélve, hogy lesz gumicsízma. Lett. Egy párral kevesebb, mint kellett volna, így a tartalék segéderő, D. Csaba a kispadról várakozott, néha egy-egy igen vagy kevésbé visszafogott nyihogással illetve digitálsi dokumentálással erősítve lelkes csapatunkat. Kb. ennyit tud egyébként.
Sándor, Gergő és jómagam sízoknival bélelt gumicsízmában dagasztottunk, vájtunk árkokat vagy dobtuk el a lapátot, mert a beleragadt agyag lendületből elvitte, ahelyett, hogy levált volna róla. Nemhiszemel...

"...és Én szétválasztom a vizet az agyagtól!"

A helyzetet tovább edzette a háztetőn kb 60 km/h sebességű igen nyugati szél, nem egyszer használtuk az agyagba mélyesztett lapát nyelét kapaszkodónak.

Végül egy 40 méter hosszú és 12 méter széles takarófólia adta meg a megoldást. Érdekes. A következő néhány hétben meg nem tud oldódni a dolog, de legalább valamennyire védve lesz attól a csapadéktól, aminek még elébe nézünk. A többiről majd száradás után. Arra mondjuk egyik idióta sem tudott válaszolni, hogy miként történhetett meg az, hogy a remek kivitelezés után ilyen ázások jelentkeznek az épületben, csak álnak felette bambán.

Rezeg a léc.

Jelen idejű bejegyzések: kemence-frász és a női megérzés

Avagy, amit el lehet rontani, az el is lesz rontva.

Ami nem mindegy az az, hogy ezt mikor veszed észre.

A januárunk elég üres volt.
Tekintettel a ránk szakadt hó mennyiségére ezzel fordítottan volt arányos az elvégzett munka mennyisége is.
A hidelemekkel ellentétben, van hó, nem csak van, meg is maradt már 2 hete. A nyitnikéző madarak a belvárosban könnyen félrevezethetik az ott lakókat, de a peremvidéket elhagyva, egyre fehéredik a táj.
A ház külső-belső munkálatai tovább folynának, de fennakadások mindig vannak.
Kinn elég esélytelen bármivel foglalatoskodni, minimum jégcsákány kell hozzá, ezért ez a rész természetesen kiesik. Az előtető gerendáinak bebetonozása vár még és a deszkázás, de ezt most nem lehet csinálni.
Belül tovább haladunk - haladnánk. A lenti fürdőszoba tulajdonképpen kész, már csak a szerelvények vannak hátra.
Jön még a padló, amit egyenlőre azért nem tudnak csinálni, mert a kemence, amit a házba építünk, nincs készen még.
Egyszer már kész volt.
Aztán el kellett bontani.
És most újrarakják.
Bár épp most kaptam a telefont a fiúktól, hogy hó és jég alól bányásszák ki azt az agyagot, amire szükségük van frissen, úgyhogy csak holnap érnek majd ide.

És miért lett elbontva, ha már egyszer ott volt?
Történt egyszer, hol nem volt, hogy végre elérkeztünk a kemence megépítésének fázishoz. Jó előre -

legalábbis azt gondoltuk - elkezdtük keresni azt, aki majd megépíti.

Vajon hol a hiba?

Mi is átmentünk a sokak által ismert gyermekbetegségeken, mint a "majd a Józsi megcsinálja, tudoood, a Náncsinak a veje, az majd megépíti neked, számla se kell, hagyjad má', majd elrendezitek okosba!"
Először jött Jánosunk. János, az Ács. Nagybetűkkel. János, akinek az épület a faszerkezetek megalkotását köszönheti, jelentős nyomot hagyva ezzel a ház külsején, belsején egyaránt. Jánosunk, aki oktatással is foglalatoskodik, felajánlotta, hogy ő ismer valakit, aki aaakkora a szakmában, hogy hú...
Nos, a hölgy eljött, körbetipegte a házat, rajzolt, szakértett, majd elvonult. Már az első percben nagyjából nyilvánvaló volt számomra, hogy mellényúltunk, de az életre bíztam. Soha többet nem láttuk. Egy hónap után nekünk kellett felhívni őt, a telefonbeszélgetés igen röviden zajlott.
Ekkor, mivel az idő már a nyakunkon, jött a kérdés újra: ismer valaki valakit, aki egyáltalán látott már ilyet?
"Jaaa, persze, tudod, az a srác..."
Amikor az a srác megjelent, legszívesebben azonnal sarkon fordítottam volna. Nem tettem. Miért nem? Mert nem hagytam magamnak időt, mert azt gondoltam, 1 hét majd megváltoztat mindent, nincs idő a sz@rakodásra. Kedveseim, MINDIG van idő rá, főleg akkor, ha legbelül toronyharang méretű csengő kondul. Inkább mondjatok nemet. Tök mindegy, hogy ki ajánlotta, tök mindegy, hogy megsértődik, de legalább megnyugszol és nem kerül majd 2 hónap pluszba ez a mutatvány.
Ezt én nem tettem meg. Sokadszorra sem hallgattam ezekre a félrevert harangokra, de hát majd csak összehozom egyszer.
Szóval, az a srác jött, felrakta a kemencét, majd vártunk.
Vártunk arra, hogy majd meleg lesz. Arra, hogy majd jókat fogunk sütni benne. Hogy majd odabújva a falához jókat fogunk melegedni. Ezek azonban nem történtek meg. Olyan jól sikerült az anyagválasztás, hogy a meleg bizony nem tudom, hová tűnt, de mi sokat nem éreztünk belőle.
Ekkor - valahol félúton karácsony és újév között - leültem a gép elé és a sorsra bíztam magam. 3 kattintásból megvoltak a fiúk.
És nem kongott a harang. Az apró csilingelések, mint szakmai kivitelezői oldal és rossz tapasztalati beidegződések formájában megnyilvánuló apró rezdülések elenyészőek ahhoz képest, hogy ők legalább tudják, mit csinálnak. Meleget. Igazi, odabújósat, kenyérsütőset.
Épp, ahogy azt kell.

Mindig, mindig, mindig hallgassatok a megérzéseitekre. Azért vannak. 

2012 április - az első baki

Heteken át mentem el mellette anélkül, hogy észrevettem volna.
A baj nem ez.
A baj az, amikor ezt az sem veszi észre, akinek kellene. Több ilyen ember is van. Az ember azt gondolná, valahol csak fennakadt a dolog, de nem. Kérem szépen, férfi energiáról beszélünk - ha egy nem veszi észre, akkor a másik sem fogja. Kicsit olyan ez, mint amikor az egy helyen dolgozó nők egy idő után egyszerre kezdenek el menstruálni. Összehangolódnak.
Hát, ők is összehangolódtak elég rendesen, egy alapozási hibát, még véletlenül sem sikerült kiszúrniuk hetekkel később sem.
Volt egy rész a házon, amin egy matematikailag egyszerű változtatást szerettünk volna végrehajtani még a tervezési fázisban.
Amikor először megkértem rá V. Balázst, azt hittem átment. Nem ment át. Ez a kisebbik gond, mert ezután még volt két lépcsőfok, ahol a dolog könnyedén elakadhatott volna. Nem akadt el.
Sem M. "Shambala" Gábornál, sem R. Sándornál nem ütközött semmiféle funkcionális akadályba az, hogy a kérésemet tökéletesen ne úgy valósítsák meg, ahogy szerettük volna.
Az alábbi ábrát szemléltetésként mutatom be.

Az A. jelű ábra az eredeti méretezését mutatja annak a résznek, amiről beszélünk. Ehhez képest annyit kértem, hogy az x rész hosszát toldják még meg másfél méterrel. Ez számomra logikusan adja a C. ábrát, ahol az y változatlan marad - hiszen miért is változott volna? - és az x rész meghosszabbodik.

Nem, ehhez képest sikerült 3, mondom három férfi típusú egyednek arra a következtetésre jutnia, hogy a fentebb ábrázolt mértani formán belül fellelhető egyetlen falat kell arrébb vinni és violá! - x máris hosszabb másfél méterrel. (B. ábra)

Az már senkinek nem fájt - rajtam kívül - hogy ezzel y hosszát kasztrálták meg ugyanannyival. Akárhogyan is nézem egy idevágó filmrészlet jut eszembe a kivitelezésről.

Szó mi szó, sikerült így kirajzolni az alapot, kiásni az alaptestet és bealapozni úgy, hogy ezt a baklövést senki nem vette észre. Mindhárom egyeddel külön beszéltem erről a dologról még az adott munkafázisok előtt, de annyi eszem - és tapasztalatom - még nekem sem volt, hogy utána odamenjek és lemérjem, jól csinálták-e. Valahogy bután is éreztem magam, hogy én ellenőrizgetem a fiúkat, de erről a fajta felesleges pironkodásról aztán hamar leszoktam, ugyanis bőven ontották azokat a dolgokat, amik szinte minden héten kínáltak tanulnivalót, amiben aztán rendesen kikerekedett a szemem és a szám is.
A fentebb említett problémát orvosolták, de ez jónéhány plusz munkanap beiktatását jelentetette.

Kötelező eszköztár ezek után: legalább egy mérőszalag. 

És mivel a teljes ház mértezései mind a fejemben vannak, ezek után bizony már ránézésre robbantottam, ha valami nem volt a helyén. Ezek az anomáliák ugyanis nem értek még véget...

2012 április - vízszigetelés és bentonit

Akárhányszor beszélgetek valakivel a házról, biztos, hogy legkésőbb a harmadik kérdése az, hogy hogyan szigeteljük víz ellen? A víz rémálomszerű víziója, a pállott falak, a nyákos téglák, a hatalmas vízfoltok a falakon igen kellemetlen velejárói egy rosszul szigetelt föld/háznak.
A mi vízszigetelésünk egy nagyon érdekes rendszer. Be kell valljam, amikor először felvetődött az ötlet, azonnal rárepültem, annyira egyszerű és logikus volt. Olyan anyagot kerestünk, ami vízzáró, mégis természetes. Sok esetben előfordult az, hogy a nedvességtől való túlzott félelem miatt ujjnyi vastag műanyag paplanba hegesztették a házat. Vagy épp azért, mert nem volt más információ a birtokukban.

Nekünk szerencsére már volt. A bentonit ötlete jött, látott és győzött. Megvettük. Zseniális anyag, építőipari

felhaszálása elképesztő vízmegkötő képességén alapul.

Bentonit - okoska: rendszertani besorolása szerint egy agyagféle, és több különböző fajta létezik belőle, attól függően, hogy mely elemek találhatóak benne túlsúlyban. Legfontosabb isméreve azonban az, hogy vízzel keveredve akár saját térfogatánál 15-20-szor nagyobb mennyiségű vizet képes megkötni. Ez döbbenetes szám. Ezért is használják előszeretettel mélyépítéseknél, gátaknál, de előfordul olajfúrásnál vagy épp élelmiszerekben csomósodást gátló anyagként vagy emulgeálószerként is. (E558 - valójában természetes anyag és emészhető). Emellett talán nem is gondolnánk, de a borkészítés egyik fontos eszköze is, a bentonit egy fajtájával történő kezelés lehetővé teszi a vörösborok színező anyagainak nagyobb stabilitását, mivel jó hatásfokkal megköti az instabil polifenolokat, így csökkentve a borok barnatörésre való hajlamát. Mind a vörös, mind a fehérborok esetében a fehérje típusú anyagok kivonásával, meggátolja a zavarosodást és opálosodást. Magyarországi lelőhelyei Egyházaskesző, Mátraszele, Pétervására és Mád környékén vannak.

A bentonit többféle formában kapható, zsákos kiszerelésben, por alakban, illetve egy fura szövésű vastag szőnyeg formájában is. Ebből mindkettő felhasználásra került a házon. És miért írok róla most? Azért, mert kátránypapír és bitumen vagy műanyagok helyett ezzel szigeteltük le az aljzatot.

Képzelj egy betonnal kiöntött alaptestet. Erre az alaptestre teljes hosszában mindenhol bentonitszőnyeget fektetnek. Mivel íves falakról van szó, ezért a szőnyeget darabonként tudjuk csak rátenni, hogy megfelelő mértékben kövesse az alaptest íveltségét. Ezeket átfedéssel dolgozzuk össze úgy, hogy az érintkező részeknél még bentonitport is szórunk közéjük.
Amikor lefedtük a teljes alaptestet ezzel a szőnyeggel, következhet a falak felrajzolása és elkezdhetjük lerakni az első kockákat is.
Később a ház teljes szerkezetét is bentonittal fedjük be, tovább egyszerűsítve ezzel a vízszigetelést. A bentonitszőnyeggel való munka mindenképpen egyszerűbb, mint műanyagok tonnáit hegesztgetni össze a házon, a légátersztés problémájáról nem is beszélve. Fontos kitétel a bentonitnál, hogy mindenképpen olyan rétegek közé kell illeszteni, amik mindkét oldalról nyomásnak vannak kitéve, hiszen így tud aztán teljes mértékben zárni víz ellen.
Így viszont zár. Bitangul.

2012 április - drénrendszer

A téglagyártás folyt. Napról-napra nőttek a téglával megrakott raklapok ki a földből. A csapat jó része ezen serénykedett, de közben a ház alapjánál is tovább dolgozott a törzs másik fele.
M. "Shambala" Gábor statikus, törzsbéli feladata volt az alaptest körüli tennivalók előkészítése. Miután betonnal kiöntötték (vasalás itt nincs, üvegszállal tettük rugalmassá), el kellett készíteni körben az alaptest mentén a drénrendszert.
Bár ezen a területen nem kellett tartanunk a talavíztől, de miért ne csináljuk meg most, amikor amikor amúgy is ki van ásva minden?

Megcsináltuk. Költségoldalát tekintve egy elenyésző összegről beszélünk, mivel az egészhez csak néhány

méter geotextília, dréncső és jónéhány mázsa kulé kavicsra volt szükség. Maga az elv igen egyszerű: az alaptest mentén körben lefektetett csövek a rajtuk lévő lyukakon keresztül magukba engedik szivárogni a vizet, majd egy bizonyos lejtést beállítva így elvezetik az alaptesttől a felesleges vízmennyiséget. Ez a víz aztán máshol össze is gyűjthető. Mielőtt a csöveket lefektetik, geotextíliával bélelik ki az árkot úgy, hogy az árok szélén még jóval túllógjon, erre kerül a dréncső, majd erre a kavics, és végül a geotextília túllógó végeit visszahajtják fedésben a kavicsra, hogy ezáltal megvédjék az iszapbemosódástól a rendszert. 
Mint R. Sándor nagykorú vezetőségi tag elmondta, ezt szivárgó testnek hívják, célja, hogy az alaptest körül elvezesse a felesleges vizet, ami esetleges alámosódásokat válthatna ki, nem kívánatos terheléseket indítva el ezzel az alaptesten és a házon.
Leszögezhetjük mindenesetre: egy drénrendszer építése egy földbe épített háznál erősen javallott.

A földtégláról - korszakalkotó spirituális gyöngyszem

Avagy hogyan locsold be helyesen az agyagot a stabilizáló enzimmel? A földtéglagyártás egyik ökölszabálya.

 Az előző cikkhez szervesen kapcsolódó, nagy mélységekben szántó eszmefuttatást szeretnék veletek megosztani. Ez egy csendesnek ígérkező napon zajlott, amikor szokásos menetben folyt a téglagyártás. A már, nagyjából kialakult törzsbéliek fix összetételével, kevésbé voltak jellemzőek a világnézeti fennakadások, de azért elő-előfordultak. Köszönhető volt ez annak, hogy a törzsbéliek meggyőződésbeli hovatartozása erős diverzitást mutatott, ebből adódóan nem kevés kontraindikáltsággal kellett szembenéznünk nap mint nap. Voltak belesimuló típusú törzstagok, akiket egyszerűen csak nem érdekelt, hogy lenniük kellett volna előző életeknek és voltak olyanok, akik minimum Nostradamusok voltak, és az asztmájuk egészen biztosan arra volt visszavezethető, hogy Lajos királyként ők fulladtak bele a Csele-patakba egy másik életükben.

No, amikor két kevésbé megvilágosodott, de annál inkább fénytől elvakult egyed szállt csatába, akkor már mi sem bírtuk tovább röhögés nélkül.
Történt ugyanis, hogy M. "Shambala" Gábor és Sz. "Táltosvagyoknemlátod?" Gergő, két, csupán

biológiailag felnőttnek számító nagykorú humanoid, nehezen tért napirendre afelett, hogy a munkamegosztás kire milyen feladatot rójon. A munka monotonitása mellett igen szerencsés volt néha a szünet vagy csere, de ettől még az adott fázis gyakorlati kivitelezése nem igényelt változtatást. A művészi szabadságot azonban mégsem vehetjük el az egyéntől, ezzel azonban meggyűlt a bajunk.
A földtégla ökölszabálya - az egyik - az, hogy mennyire alaposan locsolod be a már lentebb említett enzimmel. Ezt előtte egy nagy hordónyi vízben feloldják (ennek higítási aránya a tégla keménységi kívánalmainak függvényében változik), majd ezzel a vízzel permetezik be az agyagot és forgatják be rotakapával.
A rotálás kiváltságos elfoglaltság volt, egyszerűen azért, mert kiválóan tudta szétrázni az addigra már lapátolástól bemerevedett csuklyásizmot. Így amikor ennek felosztására került a sor, Gábor és Gergő között mindig érződött az Ősrobbanás lehetősége. A köztük lévő feszültség vagy egyet nem értés apró szikrája általában mindig valami ehhez hasonló fontos dolog miatt pattant ki. Ezen a napon Gergő locsolt, Gábor rotált.
Valakivel épp kicsit lejjebb ücsörögtem, amikor a következő beszélgetésre lettem figyelmes:
- De Gergő, ez így egyáltalán nem jó, nem locsolod be jól az agyagot!
- Gábor ne mondd ezt! Ha így beszélsz, azzal beprogramozod az agyagot és akkor tényleg olyan, mintha nem lenne jól belocsolva!

Több dimenzióból is röhögés hallatszott, majd Sándorunk elbődült a háttérben:
- Locsoljátok már be rendesen azt a qrva agyagot!

Vinnyogtunk. Négykézláb hanyatt.

A téglagyártás - gyorstalpaló

A stabilizált préselt földtégláról

Szakmai rész következik.
A téglák helyben készülnek préseléssel.
Egy jobb sorsra érdemes gép segítségével, ennek kilétét itt most szándékosan nem osztanám meg a közönséggel. Pusztán vegyék ezt jóindulatnak, nem feltétlenül kell azon a kanosszán átmenni, amin mi átmentünk, és egyébként is úgy tartják, más kárán tanul az okos...
A gép maga jó. Kisebb-nagyobb döcögések minden szerkezetnél beleférnek, itt az üzemeltetői oldal hagyott nem kevés "miaf*sz?"-t maga után - ami miatt aztán mi is más irányba indultunk el.
Maga a technológia egyébként nem túl bonyolult.
Kell hozzá agyag. Ennek minőségét és összetételét tekintve -tól -ig mozog a skála a téglagyártásra alkalmasság tekintetében, mindenképpen érdemes egy vizsgálatot végeztetni vagy valahogyan megszakérteni a dolgot. Vagy egyszerűen csak fogsz egy marék agyagot vagy annak vélt földet és összenyomod a markodban. Ha kellőképpen összeáll, az már jó hír.
Kérdés: mi van, ha nincs agyag a telken?
Szerezz.
Ide vágó okoska: a téglák készülhetnek helyben kitermelt építőanyagból - ez a jelenlegi szabályozás szerint 50 km-es körzetet jelent az építkezés körül. Utána laborvizsgálatok, eredménnyel csatolva és már mehet is engedélyeztetésre a helyi műszaki osztályra az engedélyezési tervvel. És nem, nem kerül több millióba. Gyártói tanúsítással az engedély megszerezhető. Ez annyit jelent, hogy ha a gyártó rendelkezik gépi eszközzel, akkor az ezzel előállított termék bevizsgáltatható és ennek eredménye hivatalosan elfogadhatóvá

válik a helyi varázslóknál. Vagyis, ha van egy földtéglát préselő géped, van agyagod, préselsz belőle egy téglát, elküldöd laborba (töréstesztek, miegymás), akkor a hivatalos eredménnyel a kezedben magabiztosan állhatsz a szakhatóságok elé, hogy ebből szeretnéd kivitelezni a házat.

Végy egy gépet, ami hidraulikus nyomással présel. Végy hozzá néhány "szakképzett munkaerőt" - de egy mindenképpen kell, aki tudja, miért áll be a gép, mint a szög. A többiek meghatározott ütemben, de nem meghatározható munkakedvvel etetik a masinát, ami présel, majd kiadja a kész téglát. Ezeket aztán raklapokra teszik - ennek is megvan a hogyanja -, hogy száradni tudjon. A hőmérséklet és évszak függvényében ez 10 naptól akár 1 hónapig is eltarthat. Száradás után használható.

Ez azonban csak az alapelv. A hatás tovább fokozható: végy szintetikus úton előállított termesz enzimhez hasonlatos dolgot - nevezhetjük hangyanyálnak - megfelelő mértékben és töménységben keverd be vele az agyagot, majd ezután préselj belőle téglát. Bizonyos szélsőséges esetekben HILTI-gyilkos téglák is előállíthatóak ezzel a módszerrel.

Az már csak plusz érdekesség, hogy ezek a téglák ki is égethetőek - egyik lelkes munkaerőnk végzett egy

gyorstesztet az otthoni kemencéjében. Talán érzékelhető, hogy jelentős hozzáállásbeli különbséget is igényel a dolog, de erről már volt szó. Itt a Wienergerger nem nagyon rúg labdába. A ház megtartja a kiégetetlen téglák által az egyik legfontosabb jellegét és tulajdonságát: élő lesz.
Meghatározó és egyben zavarbaejtő érzés egy magonccal szembetalálkozni a mosókonyha belső falfelületén, amint éppen kicsírázik a frissen beépített téglából.

Lepke-percek

Hogy megtörjem egy cseppet az építkezés száraz monotonitását, néha Lepke kutya, művésznevén Pillangó kisasszony aktuális és kevésbé aktuális, de cukiságos fényképeivel szeretném fárasztani a nagyérdeműt. Nem csak azért, mert jól megfontolt szándékkal, ez is növeli az olvasótárbort, hanem azért is, mert jól esik az embernek néha a terápiás eszköztárral felruházott eb pillanatainak megörökítése és megosztása másokkal.
Nem mondom, hogy rendszeres lesz, de.
Ez lesz a neve: Lepke percek.

2012 április - áttekintő

Eseménydús volt az április. Ez jelen esetben annyit tesz - majd meglátjátok a későbbiekben -, hogy sok más hónappal ellentétben itt szemlátomást zajlottak a dolgok.
Nem mindig volt ez így. Volt olyan hónap, amikor hetekig azt hihettük volna, hogy semmi nem történik, ha nem látjuk a saját szemünkkel, hogy mindenki egész nap dolgozott. Ez nem a csapat munkakedvét hivatott minősíteni, pusztán érzékeltetni szeretném, hogy egy ekkora házat 30x15x10-es téglákból felhúzni igazi sziszifuszi meló volt. Becsületére legyen mondva mindenkinek azonban: minden fal görbe! Tökéletes! Az a kőműves, aki nem szaladt el ijedtében az alaprajz látványától, már nyerőnek számított.

Mindenkinek új volt, amit itt csinálni kellett, de Jánosunk, a rangidős szakmabéli vitte a csapatot. Azért neki is okozott egy kis szerepvesztést, amikor azt kértem tőle, felejtse el az éleket és a simára glettelést, de hamar belejött...Az, hogy nemrég azt kértem tőle, hogy a vakolatjavításnál inkább helyenként verje le, de nehogy kijavítsa, azt hiszem, végleg megpecsételte a kapcsolatunkat. Hallottam, ahogy dünnyögve arrébb vonul, szinte láttam magam előtt, ahogy azért dörmög, hogy ilyen munkát ő még életében nem adott ki a kezéből. Mi az, hogy ne legyen kijavítva a vakolat...Nem ment át neki a dolog...

Kitűzték és kiásták az alaptestet. Sokáig kerülgettük a lövészárkos területet.

Gyerekek, kutyák, macskák kedvenc játszótere volt ez, kicsik és nagyok egyaránt szívesen bóklásztak ebben a labirintusban. Hamarosan ezt üvegszállal kevert betonnal öntötték ki, az egész nem tartott tovább néhány óránál és megvolt az alapozás. Aztán locsolni, locsolni, locsolni. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez sem egyszerű dolog ám. A"neveretsdmárbammegmertleáztatodatetejét-csakcsurgassadhátmondom-nemhiszemel"egyértelmű jele volt annak, hogy egy még oly' egyszerűnek számító dolog, mint a beton belocsolása is körültekintést igényel. Nem vitás.
És mindeközben rendületlenül  - na jó, azért nem egészen - folytatódott a téglagyártás. A cél kb. 40000

darab volt, ez barátok között is, legalább másfél hónapos téglagyártást jelentett - arra azonban még a legóvatosabbak sem számítottak, hogy ez majd csak októberben fejeződik valójában be. A jól bevállt munkaerőkkel jobb napokon kb. 1000-1200 téglát tudtunk lenyomni, de természetesen ettől erősen mínuszban adódtak eltérések. Hol a téglanyomó gép hibája miatt - gyors telefon, apu gyere nézd meg - vagy hidegfront miatti punnyadt életkedv vagy bármi, ami alkalmas volt arra, hogy ne tegye szenvedélyes foglalatossággá a napi ezerszeri lapátemelést és generáljon "lapátotemelekvazze10kgperemelés-eztmégezerszermámaqrvaéletbe-valakivegyemárleaztatéglátatúlodalonésvigyearaklapraköszi-mégcsak2órájanyomjuk?neb@ssz" gondolatfoszlányokat. Ugyan hangosan sosem hallottam őket panaszkodni, de messziről szaglott, amikor hidegfront volt. Tudtuk.
Ilyenkor a női energiám aktív fele elgurult délután krémesért a közeli cukrászdába, löttyintett egy kis kávét és miután boldogan visszaállt a vércukor szint, újra magasabbra emelték azt a lapátot. Valójában nagycsoportos óvodát üzemeltettünk, lapát, homokozó, vitatkozás a rotakapa használata felett - mind jól körülhatárolható ismérvei ennek.

Tovább rontott a dolgon a Vezetőség (most Vezetőség sem röhög, ha ezt olvassa, kérem szépen, mint nagykorú R. Sándor és V. Balázs) rendesen alulkalkulált terve a téglák elkészültének idejét és felhasznált

Ilyen szögből látszik a lapátnyél? A Sanyi is legyen benne!

darabszámát illetően. A nyilvánvaló stressz eleinte, amit a "há' hogyhogy csak ennyivel lettetek kész?!" - pszichológiailag kevésbé végiggondolt mondatok okoztak, nem nagyon serkentették a hidegfronti munkakedvet...Javaslatunkra, miszerint nekik is lapátot kéne ragadni, hogy ez képezzen további tárgyalási alapot, tessék lássék - most elárulom: csak a fénykép kedvéért - megtették. Olyan pillanatot láthanak itt kedves olvasók, ami aztán az egész építkezés ideje alatt soha többet nem fordult elő.
Legyen annyi elég, hogy elméletben nem lehet téglát gyártani. Erre a Vezetőség is igen hamar rájött, mert ifjonti viháncolásaik és nagyzolásaik a munkaterületet illetően, általunk sokszori baltával gallyazás után, végre kezdtek egóstul alábbhagyni. Ez igen üdvös dolog volt a jövőre nézve, de még korántsem ért véget - pedig a balta közben már kicsorbult.

Folyt. köv.

Visszatekintés és spiritualitás...jaj!

Régen volt, hogy utoljára gépeltem le a napi történéseket. A blog eltűnésének több oka is volt, elsősorban az, hogy mégis úgy döntöttünk, nem szeretnénk a külvilággal megosztani mindent. Gyanítottam, hogy eljön majd az az idő, amikor Sándorunk rámnéz és azt mondja:
- Itt az ideje, hogy felélesszük a "Zsizsik és Moly"-t.  - de ez 2012 hátrlévő felében egyértelműen nem volt a tervek között.
Azóta nagyon sok minden történt. Legyártottunk 20000, majd újabb 20000 téglát, jónéhányszor eláztunk, többször ordítottunk egymással a telefonban Metro-Goldwyn-Mayer oroszlánjaként, többször sírtunk, még többször nevettünk, de mindeközben: tanultunk, tanultunk, tanultunk. És ez még most is tart.
A ház speciális voltából adódóan erősen vonzza azokat az egyedeket, akik szeretnék vagy tervezik vagy mi több, már meg is váltották a világot maguk körül. Elméletben persze. De úgy mindenképp. Ezzel azonban legyünk óvatosak...

A törzsbéliek tekintetében eleinte érződött a fluktuáció szükségessége - mondjuk finoman. Kevésbé

hivatalosan tele lett a hócipőnk a különböző hitvallásból megvilágosodott egójú munkaerővel. Fontosnak tartom javasolni, hogy mielőtt bárkit alkalmaznának, érdemes megnézni Facebook-on az illető adatlapját. Bárki, akinek a lakhelyénél vagy a foglalkozásánál szerepel Shambala és/vagy az Élet, illetve égigérő Buddhák, vagy táltosdobok mozaikja alkotja a fejlécképét, nem jöhet számításba. Nem hirdetni, téríteni vagy épp máshol kell akarni élni. Itt vagy, vagy nem? Na.
Voltak kalandorok, voltak lelkesek, voltak fél napos munkaerők, voltak, akik egész nap megállás nélkül mosolyogva ölelgették volna a többieket a Lét csodálatos szeretetében, miközben sorra rontottak el dolgokat.
Voltak morcosak, voltak életképtelenek, és szerencsére voltak olyanok, akik pontosan tudták miért vannak itt. Hogy miért ITT vannak. És nem Shambalában...

Közben ránk köszöntött az ősz és a felismerés, hogy a ház nem készült el a megadott időre. És azután sem. Meg azután sem. Elfogadni ezen dolgok hátterét, nem volt egyszerű, de életbevágó igen. Megérteni, hogy nagyobb erők vannak annál, sem mint hogy hattal több emberrel ezen segíthettünk volna. Még akkor sem, ha ennek logikusan működnie kellett volna. Nem működött. Mert az Élet nem logika. Az Élet jött, látott és mindenkit belegyalult a fugába a saját perifériáján. Az, hogy ki mennyit profitált ebből, úgyis majd csak utólag derül ki. Egyenlőre úgy tűnik, még nem minden pofon volt elég nagy ahhoz, hogy mindenki tanuljon belőle.

Tapasztalati tény az, hogy miközben elmerülnek az

asztrológiában, meg a varázslásban, meg a látomásokban, sokszor olyan alapvető dolgokat nem tesznek meg, ami nekem, nem szakmabelinek egyszerűen csak döbbenet. Aztán, amikor úgy beázunk, hogy hónapokba telik, mire kiszárad, csak megy a hümmögés. Szép dolog az emelkedés, de ne felejtsük el közben az "itt és most"-ot, ha lehet. Addig cart sem ér az egész...

No, egy a lényeg, bizonyára érződik a sorok mögött meghúzódó lehelletnyi feszültség, de továbbra is azt vallom, nem kezdenénk másba, ha újra kellene kezdeni. És igen, ha kellene, újrakezdenénk.

Sokadik alapszabály: nem a spiritualitás fogja felépíteni a házat - de hátráltatni erősen tudja. Az arany középút a materiális és a spirituális világ között az egyszerű mindennapok cselekedeteinek "hogyan"-jában rejlik.

Sípszó után folytatjuk

Ismét életre kelt a napló, a ház története folytatódik.
Nem csak, hogy folytatódik, hanem kalandosabbnál kalandosabb viszontagságok után most már elárulhatom: nem állunk már messze a költözéstől sem.
Addig hátra van még néhány millió hajhagyma elvesztése, napi Xanax és/vagy pálinka alapozónak púder helyett, de a mosoly az arcunkon még mindig természetes.
Arról is írok majd, milyen volt, amikor ez átment vicsorgásba.
Egyszóval, remélem, akik most ránk találnak, velünk tartanak majd a továbbiakban is.