Másnap nagy erőkkel vonultak fel a fiúk. Aki élt és mozgott lapátot ragadott, de ha mást nem, árgus
Az időjárás nem segített, egy 12 órája tartó hóesésben kellett ezzel együttműködnünk, ami az a fatja volt,
ahol a látótávolságot jelentősen csökkentő zuhogó hó vízszintesen esik. Az érzet nem volt komfortos, de azt gondolom, sem a hideggel, sem a hóval nem nagyon törődtünk akkor, bár nagyban rányomta a bélyegét a helyzetre.
Most itt volt az ideje ezzel szembenézni.
Az egész napos hóesésben kinn dolgozók, bár még ha át is viccelődték az egész napot - valószínűleg
 |
| A házat és minket is térdre kényszerítő földkupac |
Sándorunk a pince tetején szaladgálva adta az instrukciókat a földmunkagépnek, innen-oda, hogy a falak viszonylagosan beállt stabilitását ne bontsa meg a földterhelés megszűnése. Döbbenetes dolgok kerültek aztán napvilágra. Volt itt tervezői átgondolatlanságtól kezdve a kivitelezési problémákon át, természeti és emberi tényezőig minden.
A hideget nem éreztük hidegnek, a hóesés eltűnt a szemünk elől,mindenki a házra figyelt.
A csapat egy része közben az előtető zsaluzatát betonozta az első enyhébb plusszokban, ez a művelet tavaly novemberben nem tudott befejeződni. Az akkor bejött fagyokban már nem tudtuk a gerendák bebetonozását megejteni, az itt lévő vályú pedig csatornaként gyűjtötte a vizet, annak ellenére, hogy a teljes télikert és előtető vízvédelmet kapott. De ugye tudjuk: a természeti erőkkel versenyezni csak egy ideig lehet. És sosem mi győzünk...
Délutánra nyilvánválóvá vált néhány dolog és kezdett körvonalazódni, mi is történt valójában.
A száraz tények sok ember arcáról lefagyasztották a fasza-gyerek mosolyt, különös tekintettel a kivitelezői oldalon.
