2014. január 20., hétfő

Föld a házon! - mi történt még addig?

Összefoglaló az utolsó 4 hét munkálatairól.

December elején írtam utoljára, akkor a bentonit két rétegének
felrögzítésénél tartottunk. Ezt követte a gyökérfogó geotextíliából szintén egy réteg. Bár a bentonitra is mondják, hogy nem megy át rajta a gyökér, mégsem a ház falain akartuk tesztelni. Ez a geotextília nem az a geotextília, amit egyébként bárhol kapni, hanem fél centiméteres anyagvastagságú, sűrű szövetről van szó, amit útalapokhoz is használnak védelemként. Reméljük, nálunk is beválik. Ez, a képen koromfekete - mire felkerült a két bentonitrétegre, az egész egy puha takaróhoz volt hasonlatos.
A következő lépés a támfalalapok megépítése volt. Ez volt az a sokat emlegetett pont, amin elcsúszott a 2012 novemberi földfeltöltés, ugyanis addig hordta a sok hülye a házra a földet, amíg rájött, hogy már nem tudja magasabbra, mert már a szomszédba folyik át...Válóczy Balázsnak még ekkor sem magától jutott eszébe
a támfal, mi vetettük fel, természetesen ennek terveivel soha nem készült el. Amikor pár hónapja rápirítottunk, hogy talán illene már tennie valamit, átküldött egy olyan tervet, ami gyakorlatilag használhatatlana volt azért, mert nem felelt meg a helyi építési szabályzatnak. Mintha nem csinált volna semmit. Csak akkor tudnám, mire kapta a diplomáját...
A támfal kérdés nagy ördöngősség volt, mégis megoldódott és indulhatott az építés. Ahogy Gyulánk mondta:
- Tiszta sz*pás...
Úgy kellett íveket zsaluzni, hogy nem akartunk újabb tízezrekért zsaludeszkákat venni. Addig mászkáltunk
körben a lomok között, amíg egyöntetűen megszavaztuk, hogy feldarabolt raklapokkal zsaluzunk, a hézagokat a deszkák között pedig a régi, leszedett bentonittal fedjük be, így nem folyik ki a zsaluzatból a beton. Bentonit riszájkling. Súlytámfal készült, ami valójában egy alapként szolgált aztán annak a gyönyörű, szárazon felrakott andezitfalnak, ami az épület mindkét felén megfogja a földet attól, hogy a szomszéd lábtörlőjén kössön ki.
Ez volt a legsarkallatosabb pontja az egész épületnek, hiszen enélkül nem állt volna meg rajta a föld. Érdekes, hogy ez 2 évig a tervezőnek nem tűnt fel...
Ezután indulhatott meg a földfeltöltés, amit december 18-án indítottunk és január 13-ig tartott.
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy majdnem egy hónapig fog tartani, mire rákerül a föld, jellemzően az előző bagázs szakértelmére, ugyanezt néhány nap alatt vitték véghez...gyakorlatilag ráborították a földet a házra. A mostani folyamat ennél jóval körültekintőbben zajlott. A folyamatos földfelhordás közben, állandó tömörítés mellett fél méterenként haladtunk, körben mindenhol, az andezitfalak egyébként ezzel párhuzamosan fél méterről fél méterre emelve készültek.
Ez egészen addig egyszerűen ment, amíg el nem érték a kb. 1,5 méteres magasságot az eredeti terepszinthez képest, innentől a gép mindig egyre
feljebb tornászta magát a kupac tetejére. Be kell valljam, elég rémes volt, folyton ráncigáltam Gyula kabátjának ujját, hogy jáááj, ugye nem dől össze tőle a ház. Mire Gyula vigyorogva rámnézett, feladta a gyors matekpéldát, hogy ha még 200 köbmétert rá kell tölteni, aminek köbmétere 1 és 1,5 tonna között mozog, akkor hány munkagépet tehetünk a házra károkozás nélkül, ha a munkagép súlya 3,5 tonna. Egyismeretlenes egyenlet, a válasz: elég sokat.
Ilyenkor megnyugodtam, de meg kell mondjam nektek, leizzasztott, amikor kiderült, hogy 700 tonna földet kellett megmozgatni, ahhoz, hogy
a ház teljesen, mindenhol be legyen temetve. Nem olyan régen, amikor felhívott egy idősebb bácsi, aki hétvégi házas szomszédunk, érdeklődve kérdezte, hol tartunk. Elmeséltem neki a 700 tonnát, mire hallom, hogy a telefon másik végén, reszkető hangon hangosan tolmácsolja a feleségének:
- ...Máááártikám, neeeem fogod elhinni, az Eszterék 700 tonna földet mozgattak meg a házhoz.
A háttérben a egy cinege hangon felcsattanó unoka (7 éves hídrobbantó típus) megható kérdése: - És az mennyi bálnában mérve?
Ekkor számoltam ki, hogy az 4 kékbálna súlyának felelne meg, tekintve, hogy ezen jószágok 180 tonna körül mozognak.
Nagy számok ezek. A munkadíj is hasonló érzéseket keltett, tekintve, hogy egyszer már ez is ki lett fizetve ugye...
Amíg ment a földfeltöltés hátul, addig még a nagy előtető üvegszálas bitumenes lemez szigetelését csinálták a fiúk. Ez nagyon szép lett aztán! Ilyen az, amikor végre olyanok csinálják, akik tudják is, hogy mi fán terem a kivitelezés.
...mi is volt még...
Ja, igen, a homlokzati falak felhálózása és vízzáró anyaggal történő
felvakolása az alsó és felső homlokzatokon és a műhelyen is. Ez volt az a pont, ahol kezdett nagyon jól kinézni az objektum, végre szép sima felületeket kaptunk.
Az előtetők széldeszkáinak kérdése még megoldatlan, az előző horda annyira balf@sz módon csinálta meg, hogy egyenlőre fogalmunk sincs, hogyan fogjuk megoldani, különösképp, hogy nagyon terhelni nem lehet... Lefóliáztuk, most így várja a tavaszt.
Közben az összes, régről otthagyott szemetet elszállították a telekről, mert ugye az Élő Házak Nagyon Komoly Kft. aztán nagy dirrel-durral levonult az építkezésről, de a hátrahagyott szemetüket, nekünk kellett közel 400.000 forintért elvitetni...Mert ők igyekeznek kevés szemetet termelni...hát nem tudom...ez akkor mi?
Egyszóval, rendet raktak a fiúk kívül-belül, kisöpörték a házból a még ott maradt porcicának álcázott energiafoszlányokat is, amikben hol egy Válóczy Balázs, hol egy Rengei Sándor, hol egy Csizmadia Gergő, hol egy Dudik János, hol egy Deák Csaba, hol egy Marokház Gábor bújt meg ilyen-olyan kis beakadt horgokkal, mint az itt meghiúsult teremtéseik, emberségbeli bukásaik, szakmai tévelygéseik lenyomatai.

Most tisztaság van. Döbbenetes érzés. Az egész építkezésnek ilyennek kellett volna lennie...

És egy friss napsütéses kép néhány héttel ezelőtről, itt még javában folyt a földfeltöltés és még nincs rend. :-)


2014. január 18., szombat

Visszatekintés és lezárás

avagy

mivel is telt igazából az elmúlt egy év?
Tények és megélések röviden.

Lassan majdnem egy év telt el azóta, hogy tavaly ilyenkor, az Élő Házak által "nagy szakértelemmel" kivitelezett házunk egy része összedőlt. Akkor indult el az a kanossza, aminek most a végére értünk. Az akkori helyzet teljesen kilátástalannak tűnt, nem csak nekünk. Azon, hogy egy normális biztosítást nem voltak képesek kötni, már alig lepődtünk meg, természetesen egymásra mutogattak abban, hogy melyikőjük is írta alá azt a bizonyos szerződést. Hasonló volt a helyzet akkor is, amikor a biztosítótól megérkezett az állásfoglalás, amiben közölték, hogy nem fizetnek egy vasat sem, ekkor már rezgett a léc, hiszen saját zsebből kellett volna megfinanszírozniuk a helyreállítást.
Pénz persze nem volt. Mi vártunk. A biztosító végleges állásfoglalása júniusban érkezett meg, néhány héttel ezután elszabadult a pokol. Megtörténtek a nagy ráeszmélések mindenki részéről, nevezetesen, hogy az általuk felvett pénzeket elnyelték az egymással párhuzamosan folyó építkezések itt-ott, mert a kiadott a költségvetések úgy voltak sz@rok, ahogy csak lehetett, tulajdonképpen mindenki ennek a látszatrendszernek az áldozata lett. S hogy ebből mi lett? Nem igazán tudjuk, mi csak a magunk részéről tudunk nyilatkozni.
Az Élő Házak kipattintotta a cégtől Rengei Sándort, aki egyértelműen felelős volt a bebukott pénzügyi helyzetért. Majd ezek után úgy gondolták, hogy az orrunk alá tolnak egy új kiviteli szerződést, amiben újabb 20 millióért majd helyrehozzák azt, amit egyébként is ők rontottak el. Ez a szerződés felülírta volna a régit és minden abban foglalt kötelezettségüket a következmények viselésével együtt. Ennek tetejébe, egy másik építkezésen nekünk legyártott téglák le nem szállításával is valamennyire sakkban tartottak minket, azt hitték, így majd célt érnek. Nem jött össze. Amikor ki mertünk lépni a szerződésből, jellemzően még ők érezték támadva magukat, az eszükbe nem jutott, hogy talán azért tettük, mert elegünk van abból, amit művelnek velünk. Fejlettségi fokukra jellemző, hogy ezután masszív meggyőződéseik voltak azzal kapcsolatban, hogy minden bizonnyal mi is összejátszottunk a cég azon tagjával, akinek a ködös elszámolásokat köszönhetik. Egyikben sem volt gerinc, sem emberség, miközben ennek zászlaját lobogtatták. Sosem felejtem el, amikor 2 hónappal később egy nálunk földmunkát végző cég vezetője bevallotta, hogy ővele is ezt a sztorit hitették el. Az összesküvés elmeleteiket gyártva és a bőrüket mentve elfelejtették, hogy mi is emberek vagyunk. Megszégyenítve engem és a férjemet mások előtt. Egyszer megkérdeztem Válóczy Balázst, miért nem volt egyikőjük sem annyira tökös legény, hogy ne a hátunk mögött beszéljenek ki minket másoknak, hanem álljon elénk és kérdezze meg. Hallgatás volt a válasz...Arra bezzeg volt eszük, hogy mások előtt eláztassanak minket azért, mert ők épp akkor így rakták össze magasröptű logikával a dolgokat. Balázs akkor azzal védekezett, hogy mi is lehúzzuk az Élő Házakat. Igen. A különbség csak annyi, hogy nálunk egy egész háznyi tény áll, ami önmagáért beszél és a sz@rul elvégzett munkájukat reklámozza, amivel most már közel 40 milliós kárt okoztak nekünk. Mi tényeket közlünk. Ők találgatnak. Ez nem ugyanaz. Lehet ránk csúnyán nézni. A legkevésbé sem érdekel már. Nem kell ránk köveket dobálni úgy, hogy a tiszta tényekkel sokan alig vannak tisztában. Egyszer megfogalmazódott bennem a következő gondolat:

Ha abbahagyják a találgatást és hazudozást rólunk, akkor mi abbahagyjuk az igazság kimondását róluk.

 Nehéz időszak volt. Nekem is és Achinak is. Egymás támogatva csináltuk végig azt, amikor mások agyszüleményei által kreált hiedelmekkel szemben kellett kiállnunk. Kiálltunk. Az igazság nem szorul védelemre. És ezt most is vallom.
Közben belekezdtünk a folytatásba. Zsíros Csabiék elvállalták, miközben Sándor is megjelent az építkezésen, hogy "segítsen". Ez a lehetőség a többieknek is adott volt, de dacból egyikőjük sem tette meg. Nem értették meg, hogy minket nem érdekel az a hasfájás, hogy szerintük hol mennyi pénz tűnt el. A mi részünkről egy dolog értelmezhető: bíztunk bennük-elbaszták. Mind szakmailag, mind emberileg. Ezt pedig együtt sikerült bő nyállal összehozniuk. Ők sem vették észre, hogy a szemünkben nincs különbség köztük és Sándor között, számunkra egy kutya volt mindenki. Mégis, ők akkor ebből csak azt látták, hogy biztosan-tutira-detényleg most már aztán össze kellett, hogy játszunk, különben hogy lehet az, hogy ez az alak megint ott van. Dolgozni akart. Hagytuk. Nyilván a renoméját is menteni, de hát az emberek nem bújnak ki a bőrükből. Mi több, nem is változnak. Balázsék megsértődtek, mi pedig dolgoztunk tovább. Nem sokkal később Gergő is beverődött a csapatba,  de nem tudtam eldönteni, hogy kémkedik a többieknek vagy tényleg dolgozni akart, amikor papírokat vitt el az építkezésről, majd hozott vissza, útközben nyilvánvalóan megjárva a fénymásolót valahol. Hamarosan ő is és Sándor is távozott az építkezésről, egyszerűen azért, mert Gergő teljesen megzavarodott, Sándorról pedig végképp kiderült, hogy a kivitelezés, ahogy mondani szoktam, csak indigós lenyomatként szerepel a szótárában = nem ért hozzá.
Ehhez még egy ideig szervesen hozzátartozott a minket szinte hetente, néha naponta megtaláló, régebben a mi építkezésünkön valamilyen munkát végző (segédmunkás, kőműves, földmunkagépesek, stb.) stábtagok kérdése arra vonatkozóan, hogy mit tudunk arról, hogy mi lett pénzzel, mintha az lenne a levegőben, hogy azért nem kaptak pénzt az Élő Házaktól, mert mi nem fizettünk. Elég volt!
Lassan kitisztult a ház, a telek, megszűntek a levelek az Élő Házaktól, mi pedig haladtunk tovább. A tovább, az nagyjából visszafelé volt. Újra kellett építenünk a pincét, le kellett verni a teljes külső és belső vakolatot, ki kellett cserélni a teljes drénrendszert, lábazati szigetelést készíteni, megterveztetni, kibontani és újjáépíteni 8 kupolát, szerkezetet erősíteni, kishíjján teljes előtetőt bontani, hőszigetelést cserélni, vízszigetelést cserélni az egész házon 2 rétegben, támfalakat tervezni és építeni, ami nélkül sosem állt volna meg a föld, (az Élő Házak mégis enélkül kezdte meg a földfeltöltést), megmozgatni 700 köbméter földet, hogy a ház újra föld alá kerüljön. És még nem lakunk benne. Nincs belül vakolat. A szennyvízkérdés még megoldatlan. A gépészet kialakításai érthetetlenek, a külső hőszigetelés és vakolat még szintén várat magára. Fogalmunk sincs, hogyan fejezzük be. Idáig is úgy jutottunk el, hogy banki hitelt kellett felvennünk egy addig tehermentes építkezésre (ami az is maradt volna normális körülmények között...) illetve a a világ minden tájáról, barátoktól kaptunk hozzá segítséget. Eladni nem lehetett. Egy irány maradt, ha megpróbáljuk befejezni. Mégis, még mindig úgy érzem, hogy valami furcsa kép él sokak fejében arról, hogy csak azért mert Achi német, valami fennsőbbséges tékozlással azt gondolták, hogy könnyen előteremtjük azokat a milliókat, nekünk az nem okoz gondot...Fogalmuk sincs...
Most január közepén megálltunk. Elfogyott a pénzünk. Minden segítség, hitel és tartalék. Még legalább 10 millió forint hiányzik ahhoz, hogy a ház értelmezhető állapotba kerüljön. Nem panaszkodom. Mondom. Tényként. Szívesen láttam volna, ha végigszenvedik ezeket a hónapokat ebből a szemszögből is, és például lapátot fognak, bár talán jobb, ha nem csinálnak semmit, mert akkor legalább nem okoznak több kárt...
Remélem, tisztulnak a rendszereik annyira, hogy képesek legyenek látni a károkat, amiket nem csak az az egy ember okozott, hanem ők maguk mindannyian. Most is, bár próbálnak talpra állni, ehhez mégis minden területen más segítségére szorulnak, mert önmagukban a saját munkájukban elképesztően igénytelenek. De ez már nem az én dolgom. A mi részünk a talpraállás és a saját határaink megtalálása.
2013. szeptembere óta átvettük az építés teljes kontrollálását. Elzavartuk az Élő Házak utolsó morzsáit is, kitakarítottuk az általuk hátrahagyott összes szemetet és helyrehoztunk mindent. Megdöbbentő volt látni, hogy amint kikerültek a rendszerből, és mi vettük a kezünkbe a teljes irányítást, végre minden rendben ment. Mindenre volt megoldás, mindent időben és jól meg tudtunk csinálni. Mindenki mindig napra pontosan megkapta a fizetését, senkinek nem tartozunk és erre büszke vagyok. Igyekszünk megbecsülni azokat, akik nekünk dolgoznak. Mi ebben hiszünk. Abban, hogy lehet még emberien, nagy szakmai hozzáértéssel, jól együttműködve alkotni, építeni, létrehozni. Ezt régen is így gondoltuk, csak visszaéltek vele, amikor pedig ezt számonkértük, még ők voltak megsértődve. Mi is tanultunk ebből. Igen, lehetett volna annyi eszünk, hogy előbb látjuk a hozzá nem értést, a hazudozást, a manipulálást. Nem láttuk. Ez a mi sarunk. Amit hátrahagytak, az viszont az övék.

Időközben 2 egymástól független igazságügyi szakértői jelentés is készül. Mindkettő még folyamatban. Elkészültük után és a ház rendbetétele után, megindul a hivatalos felelősségre vonás, mind jogilag, mind szakmailag, kivétel nélkül.

Most azonban megpihenünk. A mai nappal befejeződtek a munkálatok, egyszerűen azért, mert nincs pénz. Az Élő Házak által hátrahagyott romhalmaznak köszönhetően, annyi pénzt elvittek a javítási munkálatok, ami után már nem maradt semmi, amiből valóban befejezhetnénk. De nem csüggedünk. Minden megoldódik. Csabiéktól egy időre elköszöntünk, Gyuláék lebiztosítottak minden kis sarkot, hajlatot, és úgy hagyták ott a házat, hogy nem kell már aggódnunk. A kapu bezárult, a kerítést visszafontuk, a ház is pihenni tér, hogy beálljanak végre az új rendszerek, amikből majd elindulhat egy tisztább teremtés.

Köszönjük szépen mindenkinek a bíztatásokat, a sok kedvességet, a figyelmet, a szeretettel teli gondolatokat, amiket kaptunk. Sokat jelentett azokban a hónapokban, amikor magunkra maradtunk.
Reméljük, hamarosan újra jelentkezünk, jó hírekkel.

Köszönettel addig is:
Zsizsik és Moly