2013. augusztus 30., péntek

Hol tartunk most?

A néhány hete kialakult helyzet, miszerint az Élő Házak Kft. erősen legyengült állapotban kipenderült az építkezésről, sokak számára ismert. Azóta azonban eltelt 3 hét. Ezalatt nagyon sok minden történt velünk, az építkezésen és úgy egyébként.
Azóta túl vagyunk végre az augusztusi szabadságolásokon és végre hamarosan megszületik az igazságügyi szakértői szakvélemény. Várunk arra is, hogy a statikus kolléga elkészüljön a kupolák megerősítésére vonatkozó számításokkal és tervekkel - hamarosan ez is meglesz. Közben gőzerővel dolgozik kis csapatunk, hogy amíg tart a jó idő, minél előrébb jussunk a házon kívül.
Időrendben azonban nem szaladnék ennyire előre. Kezdjük 3 héttel ezelőtt...
Élő Házak Kft. balra el.
És végre eljött a nagy nap: folytatódott a munka.
Ez a kis műhely rész tovább bontását és a romok eltakarítását jelentette, hogy az újjáépítéshez szükséges
Újjáépítés előtt...
 terep tiszta legyen. Bármennyire is hihetetlen volt számunkra, de a műszaki vezetővel történt egyeztetés után, az új műhely úgy nőtt ki a földből, mint a gomba. Ez az alkalmazott falazóelemek tekintetében nyilván érthető, hiszen, a műhely teljes falazata a koszorúig most zsalukőből készült el. Tekintettel arra, hogy a műhely végén álló félgömbkupola pincerész elég viseletes volt, olyan szerkezethez kellett "hozzávarrni", ami biztonsággal meg tudja fogni és védeni, megfelelő támaszt nyújtva neki - mert visszabontani azt már nem tudtuk és nem is akartuk. Ugyanez történt  a kis átjáróval, aminek nagyjából úgy kell funkcionálnia, mint mint Dávidnak két Góliát között. Egy szó, mint száz, megmentő
....és után.
csapatunk egy jól összeszokott, nagy hatásfokkal működő egység. Ők voltak azok, akik egyébként a ház emeleti részénél bekapcsolódtak a falazásba, tehát tudták, hogy mivel is állnak szemben. Ők voltak azok, akik miután lassan körvonalazódott a kép az Élő Házak Kft-vel kapcsolatban, úgy döntöttek, eljönnek hozzánk befejezni a házat, amiért minden nap hálát adunk...

Ahogy haladtak a pincerésszel, közben folyt a drénrendszer illetve  a lábazati szigetelés előkészítése is. Mert ugye nekünk igazából olyanunk nem volt. Vicces, nem? A drénrendszer sem igazán működött.
 Így hát kikapták a régi drénrendszert, és elkezdték előkészíteni az új alapjait. Ez egy hosszas eszmefutattás után, folyóka kialakításával és dréncsővel kombinált rendszer, ami alatt 120 cm magasságig több rétegű bitumenes lemez került fel a falra. Igazi sziszifuszi meló volt...Viszont bitangul zár a víz ellen és tekintettel arra, hogy ennek a háznak az egyik fontos pontja a lábazati rész, az mindenképpen igényel ekkora védelmet.
A napokig tartó bitumen pörzsölés senkinek sem volt kedvence, viszont jól érezhetően lélegzett fel a ház ettől a megoldástól. Nem bocsátkoznék évődésbe azzal kapcsolatban, hogy ugyanezt a munkát az előző cég, miért nem ilyen hatásfokkal és minőséggel végezte el. A lehetőség nekik is adott volt. Nem éltek vele.
Idáig jutottunk. 17 munkanap alatt. Végre újra áll a pince és kész a drénrendszer alapja, alászigetelve. Szerintem jók vagyunk. Ezután azonban lesz egy nagyon kényes és érzékeny fázis, ez pedig a kupolák megerősítése. Ez azt jelenti, hogy kell 1 napsütéses hét, amikor ki kell nyitnunk a kupolákat, levenni a vízszigetelést, megcsinálni a megerősítést és vissza kell zárni. Mindezt úgy, hogy nagy eső ne kapjon el minket...Küldjetek nekünk továbbra is jó időt, napsütést és esőmentes napokat! Nagyon jól jön!
Köszönjük! :-)


2013. augusztus 28., szerda

Bemutatkozunk - avagy ki is az a Zsizsik és Moly?

Régóta írjuk már ezt a naplót. Eredetileg a terv az volt, hogy azoknak nyújtunk segítséget, akik sok kérdéssel a fejükben viseltetnek a dombház-kérdés iránt. Hogy itt válaszokat kaphassanak. Aztán ahogyan telt múlt az idő, ez megváltozott. Sok mindenen mentünk át mi is, azóta a blog már kétszer indult újra a nulláról, mégis újra és újra visszatérnek olyan emberek, akiket személyesen ugyan nem ismerünk, de mégis velünk vannak a térben, ahogyan a körülöttünk zajló események történéseit időről-időre begépelgetem.

Eljött az idő hát, hogy kidugjuk az orrunkat a semmitmondó cikkek mögül. Inkább gesztusként azok felé, akik oly régóta velünk vannak és azok felé, akik majd a jövőben is velünk tartanak.

Ki is az a Zsizsik és Moly? 


Sokan kérdezitek, hogy miért ez lett a neve? Ennek története még 2011 őszére nyúlik vissza, amikor a blog elindult. Akkoriban több blogom is futott, főzögettem itt-ott, a blogírás így nem volt idegen. Arra gondoltunk, miért ne önthetnénk naplóba a házépítés történetét? Leültem egy szürke napon és kinyitottam a Blogger felüleltét. Kellett egy név. Valami, ami kellőképpen szürreális ahhoz, hogy könnyen megjegyezhető legyen - bár utólag átgondolva, ez azért feltételezett némi rendszertani ismeretet...(például azóta találtam a blogstatisztikában olyan ránk keresést, hogy "pattogó bogár és moly"...no igen. Annyit legalább tudott, hogy a zsizsik pattog.)
Épp előtte olvastam egy gasztroblogon egy kenyérsütős receptet, aminek a címe a következő volt: "Repül a moly, pattog a zsizsik"
Tudtam, hogy megvan. Begépeltem és innentől indult útjára az oldal.

A szereposztás a következő:

Zsizsik szerepében jómagam, becsületes nevemen Eszter.
Kardoskodó feleség, aki néha pattog, mint a
zsizsik. Ez sokaknak nem tetszik, főleg az utóbbi időben a csapat néhány tagjának feküdte meg a gyomrát a szókimondásom. Igen sajátos megnyilvánulásaim vannak azzal kapcsolatban, ha valaki idióta, és ez az idiótaság az utóbbi 2 hónapban igen rendszeressé vált  a csapat elméleti és gyakrolati síkon fokozattan gyengébbik felétől. Egyébként kenyérre lehet kenni.
Jelenleg a ház építésével illetve a hátrahagyott "szemét" eltakarításával foglalkozom. Ez napi szintű elfoglaltság, kis hazánk Hegyeshalomtól Biharkeresztesig tartó határain belül, néha azon kívül száguldozom. 
Előtte éveken át gasztroblogot írtam, de ez mostanra már nincs meg. Jelenleg drótékszereket készítek ásványokból, fotózom hobbistaként és azon a 3600 négyzetméteren garázdálkodom, ami most ugyan építési terület, de egyszer majd a kertünk lesz. 

Moly szerepében kedvesem, férjem, becsületes nevén Achi.
Rendkívüli türelemmel megáldott, csendes,
szeretetre méltó ember ő, aki egyetemes szeretettel viseltetik zsizsikségem mindenféle megnyilvánulásáért. Ő az, aki az építkezés során mindig a háttérben volt. Mostanáig. Nincs mese, belőle is ki lehet hozni az állatot, a Balázzsal folytatott sokdecibeles csevej során nyakán kidagadó erek ténye még őt is meglepte egy kicsit. Egyébként elméleti munkát végző ember, zseniális problémamegoldással és megvalósító képességgel rendelkezik. Németországból költözött ide, most már néhány éve itthon élünk. Azt szokta mondani, hogy ő csak földrajzilag német, valahogyan a kinti klímát, bármennyire is ott született, nehezebben viselte. Szeret itt élni, minden nehézség ellenére, Magyarország a szíve csücske. Hobbija az aikido, az íjkészítés és 7 nyelven beszél. Ezek között van a japán, a magyarral még küzd.

Így vagyunk, mi kettecskén kis családunkban jelenleg, a létszám bővítése folyamatban.


Ehhez Lepke kutya még mindenképpen hozzá tartozik, asszisztál nagy erőkkel életünk minden együtt töltöttpercéhez. Ő egy menhelyről elhozott négylábú. A sztori a szokásos: 3 hónaposan egy út szélére kitették, menhely, mi pedig befogadtuk, hazahoztuk. Azóta velünk van, ahogyan egy kedves barátom mondaná: tépőzáras - véletlenül sem lehet elveszíteni. Ez alól kivételt képez a macska és/vagy szarvas kergetése a szemközti réten, de abból is rövid időn belül visszatér, jelentős mennyiségű bogánccsal a  szőrében - mindenhol. 




Ezzel a cikkel kicsit köszönetet szerettünk volna mondani mindazoknak, akik ezekben a nehéz időkben támogatnak minket, bíztatnak, látva a nehézségeket. Köszönjük a sok kedvességet, drukkolást, nagyon sok erőt adtok nekünk!



Eszter és Achi 




2013. augusztus 10., szombat

Egy álom - és az ébredés

Ismét sokáig hallgattunk.
Ennek oka a kialakult, aztán mostanra viszonylag stabilizálódott helyzet.
Mint oly sok építkezés, ez is tanulságok tárházával szolgál mind a Megrendelői, mind pedig a Kivitelezői oldalon. Beláttatja, hogy mindaz, amiről mindeki azt gondolta, hogy tudja - nem létezik. Vagy nem tudja. Vagy nem úgy.
Röviden és velősen: a házat kivitelező csapat, az Élő Házak Kft. financiális problémák miatt házon belül egymás torkának ugrott és beszüntette az építkezést. Tették ezt még július elején. Mi is megrendültünk, két okból is: a befektetett bizalom mérhetően mínuszba ugrott, majd ezután egy kérdés merült fel bennünk, mégpedig, hogy ki és hogyan fogja befejezni a házat?
Tudott tény volt, hogy a februári káresemény sok jót nem hozott. Olyannyira, hogy aztán kiderült, a biztosítójuk nem fizet, tehát az a laza tizenmilliós kár, ami a házon keletkezett, tulajdonképpen arra volt jó, hogy a földdel tegye egyenlővé a csapatot, különös tekintettel a berkeken belül dúló tisztázatlan költségvetési körülményekre.
A baj mégsem ez volt.
Még csak az sem, hogy mint utóbb kiderült, rosszul kötötték meg a biztosítást - ezért nem fizetett a biztosító.
Még csak az sem, hogy valahogy az egymás torkának esés közben már hirtelen elfelejtődött az, hogy mind részesei voltak annak, hogy ez a helyzet idáig jutott.

A baj ott volt, hogy tették ezt minősíthetetlenül velünk az igazságtétel zászlaja alatt. Ez volt az ultimátumok, sarokba szorítások, a vergődések ideje, amiben egyetlen dolog mutatkozott meg igazán: ki az, aki egy válságos helyzetben a félelmei mellett még ember tud maradni és emberként kezeli a vele szemben állót?
Megmutatták.
Nem kértünk belőle. Sok töketlenkedést láttunk tőlük az elmúlt másfél évben, amit igyekeztek elfelejteni és valahogy olyan sajátos nézőpontból közelítették meg ezt a dolgot, hogy a látásmódjuk igen szelektívvé vált - következésképp a meggyőződéseik olyan irányba vitték őket, ami messze volt minden emberi és szakmai mezsgyétől. És nem a jó irányban...
És itt áljunk meg egy pillanatra, vegyük most sorra azok névsorát nyíltan, akik ebben emberileg és/vagy szakmailag elvéreztek:

Rengei Sándor - önjelölt "szellemi vezető", akit mindenki birkaként követett (jó ideig mi is), Ő pedig elvakultsága és hozzá nem értése okán igen izgalmas helyzetek elé állított mindenkit...pénzek, huss! Az általa kreált átláthatatlan rendszereknek nem csak mi voltunk az áldozatai.

Válóczy Balázs - okleveles építész, ok nélkül sokra tartott fiatalember, akinek az építkezés csak indigós lenyomatként szerepel a tapasztalati szótárában, terveznie sem lenne feltétlenül szabad. 

Marokházi Gábor - statikus tervező, aki csak szeretne ilyen házakat építeni, de közben egy normális számítást nem képes kiadni a kezéből. Neki és Balázsnak köszönhetően dőlt romba a pince és miattuk kellett 8 kupolát kijavítanunk. Messze kerülendő.

Deák Csaba - nem tudjuk honnan jött és hová tart, szebb jövő reményében csapódott a csapathoz, aztán a nagy hitalapú igazságtétel alatt megbúvó zsarolgatásai közepette ő is elmulasztott a mandalája közepén maradni.

Dudik János - önmagát szakrális ácsnak mondó barbár, aki végtelenül igénytelen még a saját munkájára is, az asztrológiát pedig saját, szabadnak hitt értelmezései okán leginkább önkorlátozó eszközként használja. 

Csizmadia Gergő - az ARTburkolat Bt. tulajdonosa, hajdan jobb sorsa érdemes dolgokat is készített, mint a mi fürdőnk például. Annál kellett volna maradnia. Az egyenesség egy idő után az ő fogalomtárából is kikopott.

Moldvai László - kishal, aki naivsága okán, azonnal magáénak tudva a dolgot, beállt a csapatba, IT háttért kezelő státusszal.

Szóval, mostanra, több hónapnyi ígérgetés és madárnak nézés után eljutottunk oda, hogy az asztalra csaptunk. Attól való félelmünk, hogy mással végeztessük el a kivitelezést, már szertefoszlott. Az Élő Házak Kft. kivonult az életünkből, jobban mondva, egy csendes nyári estén, az építési területre tolvajként kisompolygó cégtulajdonosokat - élükön a ház tervezőjével, Válóczy Balázzsal - a férjem ordítva zavarta el a telekről. Még sosem ordított egész eddigi életében. Ennyi legyen ehhez az adalék információ.

A jogi háttértakarítás után-közben végre folytatódni tud az építkezés. Egy olyan csapattal, aki egyébként az előző rezsim ideje alatt alvállalkozóként funkcionált, most életmentőként lépett elő. Nem kérdezett sokat. Jött, látott, dolgozni kezdett. És pontosan ennyi a lényeg.
A ház sokat szenvedett. Mindannyian sokat szenvedtünk és még sok van hátra a befejezésig, viszont időnk sajnos annál kevesebb az ősz beköszöntéig. És ez volt az, amit a fiúk a nagy igazságtétel közepette nem akartak észrevenni. Itt nem lehet hetekig-hónapokig rugózni azon, hogy vajon melyikőjüknek van igaza, miközben ott áll egy ház nagyjából védtelenül az időjárási körülményekre. Hozzáteszem a legfontosabb információt: nem azért nem folytatták a munkát, mert mi nem lettünk volna készek még így is pluszban részükre bocsátani az ehhez szükséges anyagi hátteret. Egyszerűen elvesztek abban, hogy majd akkor folytatják, ha nagyjából kitisztázták, hogy mi is történt a cégnél...sok sikert.
Addig azonban nem állhat az építkezés. És ezt egyikük sem akarta meghallani. A dolog odáig jutott, hogy amikor ezt meglehetősen fokozott energiaátvitellel nyilvánítottam ki, válaszként egy olyan levelet kaptam, hogy majd az új építési szerződésbe foglaljuk be azt is, hogy nem léphetek be az építési területre, csak akkor, ha ők megengedik...mint tulajdonos...Nem sorolom tovább.

A jövőben mindenképpen elhatárolódunk mindennemű Élő Házak Kft-vel kapcsolatos híreszteléstől és véleménytől. A mi részünkről óriási csalódás volt velük dolgozni. Mind szakmailag, mind emberileg szégyent hoztak mindarra, tervezőjükkel az élen, amit ez a lehetőség képvisel.

Folytathatnám még azzal is, hogy az általunk megkért igazságügyi szakértői szemle eredménye hajmeresztő eredménnyel végződött, a tervezőnk vállvonogatásai néhány kérdésre most új megvilágításba kerülnek majd, azt gondolom.  Olyan tervezői és kivitelezői hibák vannak a házon, amik miatt a kupolák nagy részét kishíjján visszabontatták velünk. Most egy statikussal küzdünk azon, hogy olyan megoldást találjunk, ami stabilizálja a meggyengült szerkezeteket. Amikor Balázst megkérdeztem, hogy mi a véleménye a szétnyílt kupolákról, komoly arccal, bár annál kevesebb meggyőződéssel kezdte el bizonyítani, hogy kisebb megerősítéssel azok rendben vannak. Még szerencse, hogy a női megérzést nem veri át...kiderült, hogy ennél nagyobb a baj...Remélem, hamarosan megérkeznek az új statikai tervek és meg tudjuk menteni a kupolákat.

Egy a lényeg: a ház épül.
Újra. Megfeszítve dolgozik mindenki, hogy a mások által elvesztegett idővel versenyt fussunk.


Köszönjük Élő Házak!
Ezt hagytátok magatok után...amit most majd másoknak kell rendbehozni.