Ismét sokáig hallgattunk.
Ennek oka a kialakult, aztán mostanra viszonylag stabilizálódott helyzet.
Mint oly sok építkezés, ez is tanulságok tárházával szolgál mind a Megrendelői, mind pedig a Kivitelezői oldalon. Beláttatja, hogy mindaz, amiről mindeki azt gondolta, hogy tudja - nem létezik. Vagy nem tudja. Vagy nem úgy.
Röviden és velősen: a házat kivitelező csapat, az
Élő Házak Kft. financiális problémák miatt házon belül egymás torkának ugrott és beszüntette az építkezést. Tették ezt még július elején. Mi is megrendültünk, két okból is: a befektetett bizalom mérhetően mínuszba ugrott, majd ezután egy kérdés merült fel bennünk, mégpedig, hogy ki és hogyan fogja befejezni a házat?
Tudott tény volt, hogy a februári káresemény sok jót nem hozott. Olyannyira, hogy aztán kiderült, a biztosítójuk nem fizet, tehát az a laza tizenmilliós kár, ami a házon keletkezett, tulajdonképpen arra volt jó, hogy a földdel tegye egyenlővé a csapatot, különös tekintettel a berkeken belül dúló tisztázatlan költségvetési körülményekre.
A baj mégsem ez volt.
Még csak az sem, hogy mint utóbb kiderült, rosszul kötötték meg a biztosítást - ezért nem fizetett a biztosító.
Még csak az sem, hogy valahogy az egymás torkának esés közben már hirtelen elfelejtődött az, hogy mind részesei voltak annak, hogy ez a helyzet idáig jutott.
A baj ott volt, hogy tették ezt minősíthetetlenül velünk az igazságtétel zászlaja alatt. Ez volt az ultimátumok, sarokba szorítások, a vergődések ideje, amiben egyetlen dolog mutatkozott meg igazán: ki az, aki egy válságos helyzetben a félelmei mellett még ember tud maradni és emberként kezeli a vele szemben állót?
Megmutatták.
Nem kértünk belőle. Sok töketlenkedést láttunk tőlük az elmúlt másfél évben, amit igyekeztek elfelejteni és valahogy olyan sajátos nézőpontból közelítették meg ezt a dolgot, hogy a látásmódjuk igen szelektívvé vált - következésképp a meggyőződéseik olyan irányba vitték őket, ami messze volt minden emberi és szakmai mezsgyétől. És nem a jó irányban...
És itt áljunk meg egy pillanatra, vegyük most sorra azok névsorát nyíltan, akik ebben emberileg és/vagy szakmailag elvéreztek:
Rengei Sándor - önjelölt "szellemi vezető", akit mindenki birkaként követett (jó ideig mi is), Ő pedig elvakultsága és hozzá nem értése okán igen izgalmas helyzetek elé állított mindenkit...pénzek, huss! Az általa kreált átláthatatlan rendszereknek nem csak mi voltunk az áldozatai.
Válóczy Balázs - okleveles építész, ok nélkül sokra tartott fiatalember, akinek az építkezés csak indigós lenyomatként szerepel a tapasztalati szótárában, terveznie sem lenne feltétlenül szabad.
Marokházi Gábor - statikus tervező, aki csak szeretne ilyen házakat építeni, de közben egy normális számítást nem képes kiadni a kezéből. Neki és Balázsnak köszönhetően dőlt romba a pince és miattuk kellett 8 kupolát kijavítanunk. Messze kerülendő.
Deák Csaba - nem tudjuk honnan jött és hová tart, szebb jövő reményében csapódott a csapathoz, aztán a nagy hitalapú igazságtétel alatt megbúvó zsarolgatásai közepette ő is elmulasztott a mandalája közepén maradni.
Dudik János - önmagát szakrális ácsnak mondó barbár, aki végtelenül igénytelen még a saját munkájára is, az asztrológiát pedig saját, szabadnak hitt értelmezései okán leginkább önkorlátozó eszközként használja.
Csizmadia Gergő - az ARTburkolat Bt. tulajdonosa, hajdan jobb sorsa érdemes dolgokat is készített, mint a mi fürdőnk például. Annál kellett volna maradnia. Az egyenesség egy idő után az ő fogalomtárából is kikopott.
Moldvai László - kishal, aki naivsága okán, azonnal magáénak tudva a dolgot, beállt a csapatba, IT háttért kezelő státusszal.
Szóval, mostanra, több hónapnyi ígérgetés és madárnak nézés után eljutottunk oda, hogy az asztalra csaptunk. Attól való félelmünk, hogy mással végeztessük el a kivitelezést, már szertefoszlott. Az
Élő Házak Kft. kivonult az életünkből, jobban mondva, egy csendes nyári estén, az építési területre tolvajként kisompolygó cégtulajdonosokat - élükön a ház tervezőjével, Válóczy Balázzsal - a férjem ordítva zavarta el a telekről. Még sosem ordított egész eddigi életében. Ennyi legyen ehhez az adalék információ.
A jogi háttértakarítás után-közben végre folytatódni tud az építkezés. Egy olyan csapattal, aki egyébként az előző rezsim ideje alatt alvállalkozóként funkcionált, most életmentőként lépett elő. Nem kérdezett sokat. Jött, látott, dolgozni kezdett. És pontosan ennyi a lényeg.
A ház sokat szenvedett. Mindannyian sokat szenvedtünk és még sok van hátra a befejezésig, viszont időnk sajnos annál kevesebb az ősz beköszöntéig. És ez volt az, amit a fiúk a nagy igazságtétel közepette nem akartak észrevenni. Itt nem lehet hetekig-hónapokig rugózni azon, hogy vajon melyikőjüknek van igaza, miközben ott áll egy ház nagyjából védtelenül az időjárási körülményekre. Hozzáteszem a legfontosabb információt: nem azért nem folytatták a munkát, mert mi nem lettünk volna készek még így is pluszban részükre bocsátani az ehhez szükséges anyagi hátteret. Egyszerűen elvesztek abban, hogy majd akkor folytatják, ha nagyjából kitisztázták, hogy mi is történt a cégnél...sok sikert.
Addig azonban nem állhat az építkezés. És ezt egyikük sem akarta meghallani. A dolog odáig jutott, hogy amikor ezt meglehetősen fokozott energiaátvitellel nyilvánítottam ki, válaszként egy olyan levelet kaptam, hogy majd az új építési szerződésbe foglaljuk be azt is, hogy nem léphetek be az építési területre, csak akkor, ha ők megengedik...mint tulajdonos...Nem sorolom tovább.
A jövőben mindenképpen elhatárolódunk mindennemű Élő Házak Kft-vel kapcsolatos híreszteléstől és véleménytől. A mi részünkről óriási csalódás volt velük dolgozni. Mind szakmailag, mind emberileg szégyent hoztak mindarra, tervezőjükkel az élen, amit ez a lehetőség képvisel.
Folytathatnám még azzal is, hogy az általunk megkért igazságügyi szakértői szemle eredménye hajmeresztő eredménnyel végződött, a tervezőnk vállvonogatásai néhány kérdésre most új megvilágításba kerülnek majd, azt gondolom. Olyan tervezői és kivitelezői hibák vannak a házon, amik miatt a kupolák nagy részét kishíjján visszabontatták velünk. Most egy statikussal küzdünk azon, hogy olyan megoldást találjunk, ami stabilizálja a meggyengült szerkezeteket. Amikor Balázst megkérdeztem, hogy mi a véleménye a szétnyílt kupolákról, komoly arccal, bár annál kevesebb meggyőződéssel kezdte el bizonyítani, hogy kisebb megerősítéssel azok rendben vannak. Még szerencse, hogy a női megérzést nem veri át...kiderült, hogy ennél nagyobb a baj...Remélem, hamarosan megérkeznek az új statikai tervek és meg tudjuk menteni a kupolákat.
Egy a lényeg: a ház épül.
Újra. Megfeszítve dolgozik mindenki, hogy a mások által elvesztegett idővel versenyt fussunk.
Köszönjük
Élő Házak!
Ezt hagytátok magatok után...amit most majd másoknak kell rendbehozni.
