2013. augusztus 28., szerda

Bemutatkozunk - avagy ki is az a Zsizsik és Moly?

Régóta írjuk már ezt a naplót. Eredetileg a terv az volt, hogy azoknak nyújtunk segítséget, akik sok kérdéssel a fejükben viseltetnek a dombház-kérdés iránt. Hogy itt válaszokat kaphassanak. Aztán ahogyan telt múlt az idő, ez megváltozott. Sok mindenen mentünk át mi is, azóta a blog már kétszer indult újra a nulláról, mégis újra és újra visszatérnek olyan emberek, akiket személyesen ugyan nem ismerünk, de mégis velünk vannak a térben, ahogyan a körülöttünk zajló események történéseit időről-időre begépelgetem.

Eljött az idő hát, hogy kidugjuk az orrunkat a semmitmondó cikkek mögül. Inkább gesztusként azok felé, akik oly régóta velünk vannak és azok felé, akik majd a jövőben is velünk tartanak.

Ki is az a Zsizsik és Moly? 


Sokan kérdezitek, hogy miért ez lett a neve? Ennek története még 2011 őszére nyúlik vissza, amikor a blog elindult. Akkoriban több blogom is futott, főzögettem itt-ott, a blogírás így nem volt idegen. Arra gondoltunk, miért ne önthetnénk naplóba a házépítés történetét? Leültem egy szürke napon és kinyitottam a Blogger felüleltét. Kellett egy név. Valami, ami kellőképpen szürreális ahhoz, hogy könnyen megjegyezhető legyen - bár utólag átgondolva, ez azért feltételezett némi rendszertani ismeretet...(például azóta találtam a blogstatisztikában olyan ránk keresést, hogy "pattogó bogár és moly"...no igen. Annyit legalább tudott, hogy a zsizsik pattog.)
Épp előtte olvastam egy gasztroblogon egy kenyérsütős receptet, aminek a címe a következő volt: "Repül a moly, pattog a zsizsik"
Tudtam, hogy megvan. Begépeltem és innentől indult útjára az oldal.

A szereposztás a következő:

Zsizsik szerepében jómagam, becsületes nevemen Eszter.
Kardoskodó feleség, aki néha pattog, mint a
zsizsik. Ez sokaknak nem tetszik, főleg az utóbbi időben a csapat néhány tagjának feküdte meg a gyomrát a szókimondásom. Igen sajátos megnyilvánulásaim vannak azzal kapcsolatban, ha valaki idióta, és ez az idiótaság az utóbbi 2 hónapban igen rendszeressé vált  a csapat elméleti és gyakrolati síkon fokozattan gyengébbik felétől. Egyébként kenyérre lehet kenni.
Jelenleg a ház építésével illetve a hátrahagyott "szemét" eltakarításával foglalkozom. Ez napi szintű elfoglaltság, kis hazánk Hegyeshalomtól Biharkeresztesig tartó határain belül, néha azon kívül száguldozom. 
Előtte éveken át gasztroblogot írtam, de ez mostanra már nincs meg. Jelenleg drótékszereket készítek ásványokból, fotózom hobbistaként és azon a 3600 négyzetméteren garázdálkodom, ami most ugyan építési terület, de egyszer majd a kertünk lesz. 

Moly szerepében kedvesem, férjem, becsületes nevén Achi.
Rendkívüli türelemmel megáldott, csendes,
szeretetre méltó ember ő, aki egyetemes szeretettel viseltetik zsizsikségem mindenféle megnyilvánulásáért. Ő az, aki az építkezés során mindig a háttérben volt. Mostanáig. Nincs mese, belőle is ki lehet hozni az állatot, a Balázzsal folytatott sokdecibeles csevej során nyakán kidagadó erek ténye még őt is meglepte egy kicsit. Egyébként elméleti munkát végző ember, zseniális problémamegoldással és megvalósító képességgel rendelkezik. Németországból költözött ide, most már néhány éve itthon élünk. Azt szokta mondani, hogy ő csak földrajzilag német, valahogyan a kinti klímát, bármennyire is ott született, nehezebben viselte. Szeret itt élni, minden nehézség ellenére, Magyarország a szíve csücske. Hobbija az aikido, az íjkészítés és 7 nyelven beszél. Ezek között van a japán, a magyarral még küzd.

Így vagyunk, mi kettecskén kis családunkban jelenleg, a létszám bővítése folyamatban.


Ehhez Lepke kutya még mindenképpen hozzá tartozik, asszisztál nagy erőkkel életünk minden együtt töltöttpercéhez. Ő egy menhelyről elhozott négylábú. A sztori a szokásos: 3 hónaposan egy út szélére kitették, menhely, mi pedig befogadtuk, hazahoztuk. Azóta velünk van, ahogyan egy kedves barátom mondaná: tépőzáras - véletlenül sem lehet elveszíteni. Ez alól kivételt képez a macska és/vagy szarvas kergetése a szemközti réten, de abból is rövid időn belül visszatér, jelentős mennyiségű bogánccsal a  szőrében - mindenhol. 




Ezzel a cikkel kicsit köszönetet szerettünk volna mondani mindazoknak, akik ezekben a nehéz időkben támogatnak minket, bíztatnak, látva a nehézségeket. Köszönjük a sok kedvességet, drukkolást, nagyon sok erőt adtok nekünk!



Eszter és Achi 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése