2014. január 20., hétfő

Föld a házon! - mi történt még addig?

Összefoglaló az utolsó 4 hét munkálatairól.

December elején írtam utoljára, akkor a bentonit két rétegének
felrögzítésénél tartottunk. Ezt követte a gyökérfogó geotextíliából szintén egy réteg. Bár a bentonitra is mondják, hogy nem megy át rajta a gyökér, mégsem a ház falain akartuk tesztelni. Ez a geotextília nem az a geotextília, amit egyébként bárhol kapni, hanem fél centiméteres anyagvastagságú, sűrű szövetről van szó, amit útalapokhoz is használnak védelemként. Reméljük, nálunk is beválik. Ez, a képen koromfekete - mire felkerült a két bentonitrétegre, az egész egy puha takaróhoz volt hasonlatos.
A következő lépés a támfalalapok megépítése volt. Ez volt az a sokat emlegetett pont, amin elcsúszott a 2012 novemberi földfeltöltés, ugyanis addig hordta a sok hülye a házra a földet, amíg rájött, hogy már nem tudja magasabbra, mert már a szomszédba folyik át...Válóczy Balázsnak még ekkor sem magától jutott eszébe
a támfal, mi vetettük fel, természetesen ennek terveivel soha nem készült el. Amikor pár hónapja rápirítottunk, hogy talán illene már tennie valamit, átküldött egy olyan tervet, ami gyakorlatilag használhatatlana volt azért, mert nem felelt meg a helyi építési szabályzatnak. Mintha nem csinált volna semmit. Csak akkor tudnám, mire kapta a diplomáját...
A támfal kérdés nagy ördöngősség volt, mégis megoldódott és indulhatott az építés. Ahogy Gyulánk mondta:
- Tiszta sz*pás...
Úgy kellett íveket zsaluzni, hogy nem akartunk újabb tízezrekért zsaludeszkákat venni. Addig mászkáltunk
körben a lomok között, amíg egyöntetűen megszavaztuk, hogy feldarabolt raklapokkal zsaluzunk, a hézagokat a deszkák között pedig a régi, leszedett bentonittal fedjük be, így nem folyik ki a zsaluzatból a beton. Bentonit riszájkling. Súlytámfal készült, ami valójában egy alapként szolgált aztán annak a gyönyörű, szárazon felrakott andezitfalnak, ami az épület mindkét felén megfogja a földet attól, hogy a szomszéd lábtörlőjén kössön ki.
Ez volt a legsarkallatosabb pontja az egész épületnek, hiszen enélkül nem állt volna meg rajta a föld. Érdekes, hogy ez 2 évig a tervezőnek nem tűnt fel...
Ezután indulhatott meg a földfeltöltés, amit december 18-án indítottunk és január 13-ig tartott.
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy majdnem egy hónapig fog tartani, mire rákerül a föld, jellemzően az előző bagázs szakértelmére, ugyanezt néhány nap alatt vitték véghez...gyakorlatilag ráborították a földet a házra. A mostani folyamat ennél jóval körültekintőbben zajlott. A folyamatos földfelhordás közben, állandó tömörítés mellett fél méterenként haladtunk, körben mindenhol, az andezitfalak egyébként ezzel párhuzamosan fél méterről fél méterre emelve készültek.
Ez egészen addig egyszerűen ment, amíg el nem érték a kb. 1,5 méteres magasságot az eredeti terepszinthez képest, innentől a gép mindig egyre
feljebb tornászta magát a kupac tetejére. Be kell valljam, elég rémes volt, folyton ráncigáltam Gyula kabátjának ujját, hogy jáááj, ugye nem dől össze tőle a ház. Mire Gyula vigyorogva rámnézett, feladta a gyors matekpéldát, hogy ha még 200 köbmétert rá kell tölteni, aminek köbmétere 1 és 1,5 tonna között mozog, akkor hány munkagépet tehetünk a házra károkozás nélkül, ha a munkagép súlya 3,5 tonna. Egyismeretlenes egyenlet, a válasz: elég sokat.
Ilyenkor megnyugodtam, de meg kell mondjam nektek, leizzasztott, amikor kiderült, hogy 700 tonna földet kellett megmozgatni, ahhoz, hogy
a ház teljesen, mindenhol be legyen temetve. Nem olyan régen, amikor felhívott egy idősebb bácsi, aki hétvégi házas szomszédunk, érdeklődve kérdezte, hol tartunk. Elmeséltem neki a 700 tonnát, mire hallom, hogy a telefon másik végén, reszkető hangon hangosan tolmácsolja a feleségének:
- ...Máááártikám, neeeem fogod elhinni, az Eszterék 700 tonna földet mozgattak meg a házhoz.
A háttérben a egy cinege hangon felcsattanó unoka (7 éves hídrobbantó típus) megható kérdése: - És az mennyi bálnában mérve?
Ekkor számoltam ki, hogy az 4 kékbálna súlyának felelne meg, tekintve, hogy ezen jószágok 180 tonna körül mozognak.
Nagy számok ezek. A munkadíj is hasonló érzéseket keltett, tekintve, hogy egyszer már ez is ki lett fizetve ugye...
Amíg ment a földfeltöltés hátul, addig még a nagy előtető üvegszálas bitumenes lemez szigetelését csinálták a fiúk. Ez nagyon szép lett aztán! Ilyen az, amikor végre olyanok csinálják, akik tudják is, hogy mi fán terem a kivitelezés.
...mi is volt még...
Ja, igen, a homlokzati falak felhálózása és vízzáró anyaggal történő
felvakolása az alsó és felső homlokzatokon és a műhelyen is. Ez volt az a pont, ahol kezdett nagyon jól kinézni az objektum, végre szép sima felületeket kaptunk.
Az előtetők széldeszkáinak kérdése még megoldatlan, az előző horda annyira balf@sz módon csinálta meg, hogy egyenlőre fogalmunk sincs, hogyan fogjuk megoldani, különösképp, hogy nagyon terhelni nem lehet... Lefóliáztuk, most így várja a tavaszt.
Közben az összes, régről otthagyott szemetet elszállították a telekről, mert ugye az Élő Házak Nagyon Komoly Kft. aztán nagy dirrel-durral levonult az építkezésről, de a hátrahagyott szemetüket, nekünk kellett közel 400.000 forintért elvitetni...Mert ők igyekeznek kevés szemetet termelni...hát nem tudom...ez akkor mi?
Egyszóval, rendet raktak a fiúk kívül-belül, kisöpörték a házból a még ott maradt porcicának álcázott energiafoszlányokat is, amikben hol egy Válóczy Balázs, hol egy Rengei Sándor, hol egy Csizmadia Gergő, hol egy Dudik János, hol egy Deák Csaba, hol egy Marokház Gábor bújt meg ilyen-olyan kis beakadt horgokkal, mint az itt meghiúsult teremtéseik, emberségbeli bukásaik, szakmai tévelygéseik lenyomatai.

Most tisztaság van. Döbbenetes érzés. Az egész építkezésnek ilyennek kellett volna lennie...

És egy friss napsütéses kép néhány héttel ezelőtről, itt még javában folyt a földfeltöltés és még nincs rend. :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése