2014. január 18., szombat

Visszatekintés és lezárás

avagy

mivel is telt igazából az elmúlt egy év?
Tények és megélések röviden.

Lassan majdnem egy év telt el azóta, hogy tavaly ilyenkor, az Élő Házak által "nagy szakértelemmel" kivitelezett házunk egy része összedőlt. Akkor indult el az a kanossza, aminek most a végére értünk. Az akkori helyzet teljesen kilátástalannak tűnt, nem csak nekünk. Azon, hogy egy normális biztosítást nem voltak képesek kötni, már alig lepődtünk meg, természetesen egymásra mutogattak abban, hogy melyikőjük is írta alá azt a bizonyos szerződést. Hasonló volt a helyzet akkor is, amikor a biztosítótól megérkezett az állásfoglalás, amiben közölték, hogy nem fizetnek egy vasat sem, ekkor már rezgett a léc, hiszen saját zsebből kellett volna megfinanszírozniuk a helyreállítást.
Pénz persze nem volt. Mi vártunk. A biztosító végleges állásfoglalása júniusban érkezett meg, néhány héttel ezután elszabadult a pokol. Megtörténtek a nagy ráeszmélések mindenki részéről, nevezetesen, hogy az általuk felvett pénzeket elnyelték az egymással párhuzamosan folyó építkezések itt-ott, mert a kiadott a költségvetések úgy voltak sz@rok, ahogy csak lehetett, tulajdonképpen mindenki ennek a látszatrendszernek az áldozata lett. S hogy ebből mi lett? Nem igazán tudjuk, mi csak a magunk részéről tudunk nyilatkozni.
Az Élő Házak kipattintotta a cégtől Rengei Sándort, aki egyértelműen felelős volt a bebukott pénzügyi helyzetért. Majd ezek után úgy gondolták, hogy az orrunk alá tolnak egy új kiviteli szerződést, amiben újabb 20 millióért majd helyrehozzák azt, amit egyébként is ők rontottak el. Ez a szerződés felülírta volna a régit és minden abban foglalt kötelezettségüket a következmények viselésével együtt. Ennek tetejébe, egy másik építkezésen nekünk legyártott téglák le nem szállításával is valamennyire sakkban tartottak minket, azt hitték, így majd célt érnek. Nem jött össze. Amikor ki mertünk lépni a szerződésből, jellemzően még ők érezték támadva magukat, az eszükbe nem jutott, hogy talán azért tettük, mert elegünk van abból, amit művelnek velünk. Fejlettségi fokukra jellemző, hogy ezután masszív meggyőződéseik voltak azzal kapcsolatban, hogy minden bizonnyal mi is összejátszottunk a cég azon tagjával, akinek a ködös elszámolásokat köszönhetik. Egyikben sem volt gerinc, sem emberség, miközben ennek zászlaját lobogtatták. Sosem felejtem el, amikor 2 hónappal később egy nálunk földmunkát végző cég vezetője bevallotta, hogy ővele is ezt a sztorit hitették el. Az összesküvés elmeleteiket gyártva és a bőrüket mentve elfelejtették, hogy mi is emberek vagyunk. Megszégyenítve engem és a férjemet mások előtt. Egyszer megkérdeztem Válóczy Balázst, miért nem volt egyikőjük sem annyira tökös legény, hogy ne a hátunk mögött beszéljenek ki minket másoknak, hanem álljon elénk és kérdezze meg. Hallgatás volt a válasz...Arra bezzeg volt eszük, hogy mások előtt eláztassanak minket azért, mert ők épp akkor így rakták össze magasröptű logikával a dolgokat. Balázs akkor azzal védekezett, hogy mi is lehúzzuk az Élő Házakat. Igen. A különbség csak annyi, hogy nálunk egy egész háznyi tény áll, ami önmagáért beszél és a sz@rul elvégzett munkájukat reklámozza, amivel most már közel 40 milliós kárt okoztak nekünk. Mi tényeket közlünk. Ők találgatnak. Ez nem ugyanaz. Lehet ránk csúnyán nézni. A legkevésbé sem érdekel már. Nem kell ránk köveket dobálni úgy, hogy a tiszta tényekkel sokan alig vannak tisztában. Egyszer megfogalmazódott bennem a következő gondolat:

Ha abbahagyják a találgatást és hazudozást rólunk, akkor mi abbahagyjuk az igazság kimondását róluk.

 Nehéz időszak volt. Nekem is és Achinak is. Egymás támogatva csináltuk végig azt, amikor mások agyszüleményei által kreált hiedelmekkel szemben kellett kiállnunk. Kiálltunk. Az igazság nem szorul védelemre. És ezt most is vallom.
Közben belekezdtünk a folytatásba. Zsíros Csabiék elvállalták, miközben Sándor is megjelent az építkezésen, hogy "segítsen". Ez a lehetőség a többieknek is adott volt, de dacból egyikőjük sem tette meg. Nem értették meg, hogy minket nem érdekel az a hasfájás, hogy szerintük hol mennyi pénz tűnt el. A mi részünkről egy dolog értelmezhető: bíztunk bennük-elbaszták. Mind szakmailag, mind emberileg. Ezt pedig együtt sikerült bő nyállal összehozniuk. Ők sem vették észre, hogy a szemünkben nincs különbség köztük és Sándor között, számunkra egy kutya volt mindenki. Mégis, ők akkor ebből csak azt látták, hogy biztosan-tutira-detényleg most már aztán össze kellett, hogy játszunk, különben hogy lehet az, hogy ez az alak megint ott van. Dolgozni akart. Hagytuk. Nyilván a renoméját is menteni, de hát az emberek nem bújnak ki a bőrükből. Mi több, nem is változnak. Balázsék megsértődtek, mi pedig dolgoztunk tovább. Nem sokkal később Gergő is beverődött a csapatba,  de nem tudtam eldönteni, hogy kémkedik a többieknek vagy tényleg dolgozni akart, amikor papírokat vitt el az építkezésről, majd hozott vissza, útközben nyilvánvalóan megjárva a fénymásolót valahol. Hamarosan ő is és Sándor is távozott az építkezésről, egyszerűen azért, mert Gergő teljesen megzavarodott, Sándorról pedig végképp kiderült, hogy a kivitelezés, ahogy mondani szoktam, csak indigós lenyomatként szerepel a szótárában = nem ért hozzá.
Ehhez még egy ideig szervesen hozzátartozott a minket szinte hetente, néha naponta megtaláló, régebben a mi építkezésünkön valamilyen munkát végző (segédmunkás, kőműves, földmunkagépesek, stb.) stábtagok kérdése arra vonatkozóan, hogy mit tudunk arról, hogy mi lett pénzzel, mintha az lenne a levegőben, hogy azért nem kaptak pénzt az Élő Házaktól, mert mi nem fizettünk. Elég volt!
Lassan kitisztult a ház, a telek, megszűntek a levelek az Élő Házaktól, mi pedig haladtunk tovább. A tovább, az nagyjából visszafelé volt. Újra kellett építenünk a pincét, le kellett verni a teljes külső és belső vakolatot, ki kellett cserélni a teljes drénrendszert, lábazati szigetelést készíteni, megterveztetni, kibontani és újjáépíteni 8 kupolát, szerkezetet erősíteni, kishíjján teljes előtetőt bontani, hőszigetelést cserélni, vízszigetelést cserélni az egész házon 2 rétegben, támfalakat tervezni és építeni, ami nélkül sosem állt volna meg a föld, (az Élő Házak mégis enélkül kezdte meg a földfeltöltést), megmozgatni 700 köbméter földet, hogy a ház újra föld alá kerüljön. És még nem lakunk benne. Nincs belül vakolat. A szennyvízkérdés még megoldatlan. A gépészet kialakításai érthetetlenek, a külső hőszigetelés és vakolat még szintén várat magára. Fogalmunk sincs, hogyan fejezzük be. Idáig is úgy jutottunk el, hogy banki hitelt kellett felvennünk egy addig tehermentes építkezésre (ami az is maradt volna normális körülmények között...) illetve a a világ minden tájáról, barátoktól kaptunk hozzá segítséget. Eladni nem lehetett. Egy irány maradt, ha megpróbáljuk befejezni. Mégis, még mindig úgy érzem, hogy valami furcsa kép él sokak fejében arról, hogy csak azért mert Achi német, valami fennsőbbséges tékozlással azt gondolták, hogy könnyen előteremtjük azokat a milliókat, nekünk az nem okoz gondot...Fogalmuk sincs...
Most január közepén megálltunk. Elfogyott a pénzünk. Minden segítség, hitel és tartalék. Még legalább 10 millió forint hiányzik ahhoz, hogy a ház értelmezhető állapotba kerüljön. Nem panaszkodom. Mondom. Tényként. Szívesen láttam volna, ha végigszenvedik ezeket a hónapokat ebből a szemszögből is, és például lapátot fognak, bár talán jobb, ha nem csinálnak semmit, mert akkor legalább nem okoznak több kárt...
Remélem, tisztulnak a rendszereik annyira, hogy képesek legyenek látni a károkat, amiket nem csak az az egy ember okozott, hanem ők maguk mindannyian. Most is, bár próbálnak talpra állni, ehhez mégis minden területen más segítségére szorulnak, mert önmagukban a saját munkájukban elképesztően igénytelenek. De ez már nem az én dolgom. A mi részünk a talpraállás és a saját határaink megtalálása.
2013. szeptembere óta átvettük az építés teljes kontrollálását. Elzavartuk az Élő Házak utolsó morzsáit is, kitakarítottuk az általuk hátrahagyott összes szemetet és helyrehoztunk mindent. Megdöbbentő volt látni, hogy amint kikerültek a rendszerből, és mi vettük a kezünkbe a teljes irányítást, végre minden rendben ment. Mindenre volt megoldás, mindent időben és jól meg tudtunk csinálni. Mindenki mindig napra pontosan megkapta a fizetését, senkinek nem tartozunk és erre büszke vagyok. Igyekszünk megbecsülni azokat, akik nekünk dolgoznak. Mi ebben hiszünk. Abban, hogy lehet még emberien, nagy szakmai hozzáértéssel, jól együttműködve alkotni, építeni, létrehozni. Ezt régen is így gondoltuk, csak visszaéltek vele, amikor pedig ezt számonkértük, még ők voltak megsértődve. Mi is tanultunk ebből. Igen, lehetett volna annyi eszünk, hogy előbb látjuk a hozzá nem értést, a hazudozást, a manipulálást. Nem láttuk. Ez a mi sarunk. Amit hátrahagytak, az viszont az övék.

Időközben 2 egymástól független igazságügyi szakértői jelentés is készül. Mindkettő még folyamatban. Elkészültük után és a ház rendbetétele után, megindul a hivatalos felelősségre vonás, mind jogilag, mind szakmailag, kivétel nélkül.

Most azonban megpihenünk. A mai nappal befejeződtek a munkálatok, egyszerűen azért, mert nincs pénz. Az Élő Házak által hátrahagyott romhalmaznak köszönhetően, annyi pénzt elvittek a javítási munkálatok, ami után már nem maradt semmi, amiből valóban befejezhetnénk. De nem csüggedünk. Minden megoldódik. Csabiéktól egy időre elköszöntünk, Gyuláék lebiztosítottak minden kis sarkot, hajlatot, és úgy hagyták ott a házat, hogy nem kell már aggódnunk. A kapu bezárult, a kerítést visszafontuk, a ház is pihenni tér, hogy beálljanak végre az új rendszerek, amikből majd elindulhat egy tisztább teremtés.

Köszönjük szépen mindenkinek a bíztatásokat, a sok kedvességet, a figyelmet, a szeretettel teli gondolatokat, amiket kaptunk. Sokat jelentett azokban a hónapokban, amikor magunkra maradtunk.
Reméljük, hamarosan újra jelentkezünk, jó hírekkel.

Köszönettel addig is:
Zsizsik és Moly



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése