Csom Maritól...
"Február 22. Szombat
Két élet között félúton.
A régi történetünk lassan véget ér, az új pedig épp hogy kezdődőben van. Két világ között nehéz egységesen gondolkozni, mivel hol múlóban levő életciklusunk hatása alatt vagyunk, hol jövőnk inspirációi, lehetőségei befolyásolják gondolkodásunkat. A két világ messze van egymástól, így tudatossága is különbözik. Ha eddig az elménk volt erősebb szívünknél, és szeretnénk ezen változtatni, most itt az idő. De tudnunk kell, hogy nagyon különbözik e kétféle gondolkodás, hiszen az elme az anyagra alapoz, a szív pedig a szeretetre. Ha a régebbi tudatállapotunk hatása alatt mondunk ki valamit, az a jövő tudatállapotunk számára hazugságnak tűnhet, és fordítva. Így talán megérthetjük, ami tegnap igazságunk volt, hogyan válik holnap hazugságunkká. Ezért csúszhatnak szét eddig összetartozott világok, érdekek, mert más nyelvet beszélünk már. Amíg nincs bennünk mindkét oldalunk felé elfogadás, kettősségünk felerősödhet, és hol a régi részünkkel szembesítenek, hol az újjal. Mindig lesz, aki képviselni fogja amit kinőttünk, túlléptünk, mert a sors valakivel eljátszatja inaktív részünk, dualitásunkra emlékeztetve...
A nap tanítása, hogy többféleképpen láthatunk dolgokat, és életünk fejlődésünk kapcsán sok "szemüveget" váltunk. Szabadságunk toleranciánkban, elfogadásunkban is mérhető. Az igazság az elme zárkája marad mindaddig, amíg ez mások igazságának tagadására épül. Mert bár lehetünk erősebbek, és okosabbak, ha bezárjuk magunkat saját ítéleteinkbe lelkünk is csak kívülről tud figyelni minket. Így pedig szabadságunk is illúzió. Mit sem ér...
Szeretettel Csom Mari"