2013. október 10., csütörtök

Kupolamentés

Múlt hét óta mindenki a kupolákon dolgozik. Akkor nagy lendülettel indultak neki a fiúk, de néhány nap után megült mindenkit egy erős érzés azzal kapcsolatban, hogy vajon mire is vállalkoztak...A kupolák külső rétegeit visszabontani egy ideig könnyű munka volt. Főleg a kupolahátak felső részén, ahol egész évben ki volt téve az időjárás viszontagságainak, földfedés nélkül. Ezt a téglák nem nagyon szerették, szépen lassan fellazult szerkezettel próbálták még mindig tartani a házat. Ezeket kibontani olyan érzés volt, mint amikor a frissen felásott laza földet akarja az ember vésővel kivájni valahonnan. Szerkezeti szilárdság = nulla.
A bajom nem is ez. Az sem, hogy annyi esze senkinek nem volt az Élő Házaknál, hogy felfogják, az a szerkezet, amit csak egy réteg bentonittal lefedve otthagynak egy egész télen át ebek harmincadjára - állagmegóvás? mi az? - azt szépen lassan meg fogja enni a pára...A baj az, hogy ők ezt a szerkezetet akarták visszatakarni bentonittal és földdel úgy, hogy helyenként még a régi bentonitot is rajta akarták hagyni, mondván, ha már rajta van, minek levenni? Mondjuk azért, hogy látszódjanak a szerkezeti hibák.
Amikor ezt mi végre megtettük, ez a látvány tárult a szemünk elé. A betonbordák közti egyik kupolaszirom teljesen elválva beroskadt, csak az alatta lévő falazat tartotta. A szakértők meg vakarták a fejüket, hogy a mi túrótól repedezett meg belül a falazat...hát ettől. Ez csak egy kupola volt, amit kinyitottunk, az ott eluralkodott érzéseket nem szeretném szavakba önteni. Nagyjából úgy állt mindenki efölött, mint egy sírgödör felett, amibe már láttam lelki szemeim előtt, ahogyan a szakértők a házat behantolják...Az első sokk után, maradtunk az időigényesebb, bár biztonságos megoldásnál. Ez azt jelentette, hogy a betonbordák közül kivesszük a betétrészeket, amiket mi szirmoknak hívunk. Ezeket bevasaljuk, bebetonozzuk, így kapunk újra egy stabil szerkezetet. Nagyon nagy munka...Ezen dolgozunk most. Az idő kegyes hozzánk, bár én így is állandóan a radarképet figyelem, éjjel reflexszerűen pattan ki a szemem, amikor az albérletünk tetőablakán meghallom az esőcseppek kopogását...Csak a jóidőben bízhatunk.
Az Élő Házak Kft., mint olyan sem szakmailag, sem emberileg nem tart ott, hogy ennek a helyrehozatalát el tudta volna végezni, ők hirtelen megtanultak dombházat építeni, de alapvető kivitelezési kérdéskörökről bátran kimondom: fogalmuk sincs. Minél többet dolgoznak nálunk Csabiék, annál inkább látom, mennyire megvezettek minket abban, hogy ezt ők meg tudják csinálni. A háttáérapparátusuk nem működik, gyakorlatilag egyenként is életképtelenek, csapatba verődve viszont ez már komoly veszélyességi mértékekkel bír. Hálás vagyok az Életnek, hogy legalább az utolsó pillanatban volt annyi erőnk, hogy azt mondjuk, kiszállunk abból a körhintából, amibe azt gondolták, hogy még bele tudnak minket ültetni...
Elkalandoztam...kupolák. Napsütéses napok jöttek, szépen haladtunk a szirmok kibontásával a "tetőn", az oldalsó szirmokra még nem szívesen gondoltak a fiúk. Hogy miért? Mert óriásiak...
Mostanra azonban már azokat is kibontották, a vasalásuk folyik. Napsütés, napsütés...
Az alábbi képekben talán jobban érzékelhető, hogy milyen munkában vagyunk, bár igazán ezt azok tudják, akik személyesen is látták.

A szirmok bontása. Csak véső és kalapács, minden téglát egyenként kellett kivenni. Még az ütések iránya is számított, hiszen az alsó kupolarétegnek érintetlennek kellett maradnia...

Ekkora, helyenként nagyobb a két kupolaréteg közti elválás.

A fenti kis méretű szirmok bontása. A java csak ezután jött...

A vasalás. Még női szemmel is szép munka.

Jól látszik a repedés, ahogyan a betonbordától elvált a téglaréteg. Ez mindenhol ilyen volt.

Itt a nagy szirmok még nincsenek kitakarva. Folyamatosan védeni kell, hogy véletlenül se kapjunk
most esőt. Semennyit.

És kibontva, illetve már félig kész szigeteléssel és vasalással. Borzasztóan nehéz munka volt. És még hátravan a betonozás. Az sem lesz egyszerű...








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése