2014. április 16., szerda

Lepke percek

Már ilyet is tudunk ám, kedves olvasóink! A kapuból az ajtóig behozza a leveleket, újságokat. Ezeket kisebb korában még ki is nyitotta és segített elolvasni, ezután a művelet után egy jól képzett helyszínelő egység sem tudta volna összerakni a cafatokat. Mostanra már nem érdeklik a számlák, de van, hogy a kocsitól kisebb szatyrokat is segít bevinni. Persze itt is fontos volt a tapasztalati úton történő tanulás.

 Egy este hazaértünk Mollyal, pakolunk ki a kocsiból egy kisebb
vásárlás után. Moly boldogan Lepke szájába akasztott egy kisebb zacskót, az boldogan belovagolt vele a kapun, mi utána. Többször fordultunk, bepakoltunk, pont. Vacsora tájékán, nézem-nézem...mondom:
 -...kincs, figyu hol az a kis szatyor, a tudod melyik?
 -...Lepke hozta be.
 -...és azóta láttad?
 -...Lepkét vagy a szatyrot?
 Itt csúnyán nézek már.
 - Miért? - kérdi ártatlanul, mert már érzi, hogy alakul a baj.
 - Abban voltak a sajtok.

 Nem kellett messzire mennünk, a terasz előtti tuják tövében Lepke csillogó szemekkel nézett ránk a sajtok papírjainak cafatjai felett. "Ezt mind nekem hoztátok?" Láv!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése