Májusi újratöltés

Ismét eltelt egy hónap. Sok minden most sem történt még. Készülődünk a nagy újrakezdésre, amikor is egy utolsó futammal nyár végéig, lakhatóvá tesszük a ház belsejét, illetve lassan a külső munkák is a végükhöz közelednek majd. Nagy dolog ez. Hirtelen megint sűrűsödnek a tennivalók.
Már készen van a villanyszerelés, víz, fűtés, tulajdonképpen már csak a vakolatot kell belül feltenni, kapcsolók, padló, egy fürdő és azonnal cuccolunk át a házba. Amint felkerül a vakolat a falakra, Moly elkezdi kimérni a beépített polcok méreteit, hogy időben elkészüljünk vele. Ha polc van, van hová pakolni. Ez nagyban megnöveli az ember komfortérzetét költözéskor, hónapokig zsákokból és dobozokból öltözködni vagy bögréget szedni elő, igazi rémálom. Túl vagyunk már néhány ilyen költözésen, megfogadtuk, hogy ez lesz az utolsó.
S hogy mi történt májusban? Nézzük röviden.
Nagyjából Semmi.
Növesztettük a füvet a házon, elkezdtük a szennyvíz terveztetését, vakolatot teszteltünk és közben pihentünk. Még mindig. Pihenés volt, amikor tervezgettünk, amikor megmetszettük a szőlőst, amikor gallyat aprítottunk, amikor csak rakosgattunk dolgokat innen-oda vagy onnan-ide.
De menjünk sorjában.
A milliónyi elvetett fűmag és a napi locsolások meghozták az eredményt: csodálatos fűtakarót növesztett a ház. Egyik reggel a pékségben össze is futottunk az egyik utcában lakó szomszédunkkal, aki nevetve mondta, hogy eleinte nem tudta mire vélni, hogy szándéskosan locsoljuk a házat, ahelyett, hogy örülnénk, hogy végre nem ázik. 1 hónappal később értette csak meg, hogy miért locsoltunk, amikor már messziről is jól látszott a kizöldült tető.

 

 

 Helyenként 40-50 centisre is megnőtt. Egyrészt azért, mert abban a két hétben, amikor vágni kellett volna, nem tudtuk megcsinálni, ráadásul épp ebben a két hétben érkezett meg az a cudar esős idő, amikor 20-30 centis adagban önötték fentről a vizet. Mire nyírásra alkalmasra fordult az idő, egy fűtenger volt a lábunk alatt. Igen, vettünk egy fűkaszát.
Utána már pazar volt a dolog. 10-15 centi vastag, puha szőnyegen feküdni a ház tetején, kérem szépen, hát az valami csodás. Végre kiélvezhetjük kicsit a ház előnyeit, egyenlőre kívül.

 

Lepke is odavan, néha fel-alá száguldozik csak a puha fűben a ház oldalán. Bár a minap, amikor egy-egy gyomot húzogattam és nem látszottam a kerítés mögött, egy másik szomszédunk hangosan odaszólt az urának:
-...néééézd má, hát hogy kinőtt a fű azon a kupacon!...- értsd: kupac=ház.
... jaj, arcot tenyérbe temetve röhögős.
Aztán mi volt még?...Csináltunk egy kaput végre. Az előző horda által tőből leflexelt (értsd: ahelyett, hogy kiás, arréb tesz, vissztemet) kerítésoszlopok helyett, felhasználtunk 2 meglett akácrönköt. Kaptak egy kis festést, Molyé az egyik, az enyém a másik, mindenkinek a maga történetével...Szeretjük.

 

Illetve ugyanaznap, amikor a kapukkal bajlódtunk, látogatókat kaptunk egy kedves pár személyében, akik Békéscsabán szintén dombházat építenek. Meséltünk egymásnak, képeket hoztak magukkal a sajátjukról, sokat beszélgettünk. Nagyon örültünk nekik, sok információval lettünk gazdagabbak ismét. Ajándékot is kaptunk tőlük. Megihlette őket a történetünk. Két pihenős-ölelgetős párnát kaptunk, amit külön erre az alkalomra készìttettek. Nem lehet letenni, pont az a fajta, amit az ember az ölébe gyömöszölve szorongat.

Az egyiken levendulàk vannak, ezt Moly kapta, a nyugalomért. A másikon babérlevél, ezt én kaptam, a hősies küzdelem elismeréseként. Annyira kreatív és kedves! Emellé még kaptunk egy cserép babért és levendulát is. Köszönjük szépen! Külön vicc, hogy a levendula moly ellen jó, a babér meg zsizsik ellen...
Aztán megérkeztek a falfesték minták is, vakolás után, mint már ítam, tesztelünk.

Csodás színeket kaptunk, van már benne egy-két találat, a többiről majd az első festés után nyilatkozom.

Szóval, ha minden jól megy, 2 hét múlva kezdünk.
Drukkoljatok!