2014. november 25., kedd

Mert a dolgok egyszer a helyükre kerülnek

Régebben, amikor arról írtam, ki tesz vagy nem tesz bármit is a nálunk és másoknál is történt élőházak-féle esetek kapcsán, rólunk csak annyit írtam, mi is teszünk majd.
Jöjjön most a mi oldalunk.
Amit sokan nem értettek, az az volt, hogy miért nem léptünk előbb? Miért nem rántottunk kardot és kaszaboltuk le az összes idiótát?
Egyszerű.
Tavaly, amikor kiderült, mekkora baj van a házzal, két lehetőségünk
volt: vagy elkezdünk azon meccselni, hogy mi kinek a hibája és pereskedésbe öljük a pénzünket miközben a ház csak áll vagy épp összedől - vagy pedig nekiállunk, rendbehozzuk és amikor végre minden rendben és nincs már jobb dolgunk, akkor szépen leporoljuk az ügyet és kirakjuk az asztalra. Mi ez utóbbi mellett döntöttünk. Az előbbinek semmi, de semmi értelme nem lett volna.
Így szépen nekiálltunk, rendbehoztuk a házat, megszereztük a haszanálatbavételt - amivel végre kikerült a mindenféle hatóságok kénye-kedve alól az életterünk.
Ez egy otthon.
Amiben most egy forró tea mellett végre nyugodtan le tudok ülni és össze tudom szedni a gondolataimat, az anyagokat ahhoz, hogy végre rajtunk kívül más is megkérdezze az élőházakat, hogy mégis mi a búbánatot képzeltek, amikor ezeket művelték. Talán annyi idő eltelt, hogy azt gondolták, mi úgysem teszünk már semmit. Talán azt gondolták, majd betudjuk karmikus törlesztéseknek az itt történteket. Persze. De ettől még ebben a világban is felelősséggel tartozunk mindazért, amit teszünk. Ébresztő. Semmi sincs elfelejtve. Talán eltelt némi idő, de ez nem azt jelenti, hogy a dolgok nem történtek meg és úgy is lehet csinálni...
Két igazságügyi szakértői véleménnyel, egy panaszlevéllel szépen elkocsikáztam a Nógrád Megyei Építész Kamarához, halkan bekopogtam és elmondtam, miért vagyok ott.
Mellékszálként el kell azért mondanom, hogy tipikus problémába futottam bele,
ez pedig a "de hát ezzel nem mi foglalkozunk". Mondom, akkor mégis ki a vihar foglalkozna egy ilyen üggyel, ha nem az Etikai és Fegyelmi bizottság?
Persze egy hét után megérkezett a levél, amiben közölték, hogy elindítják azt az eljárást, amit előtte szerintük nem nekik kellett volna elindítani. Hm. Nemsokára meghallgatás. Aztán megyünk tovább.
S mielőtt valaki ránksüti a bosszúállók bélyegét, csak annyit mondanék: ez nem bosszú. Csak végre kimondatjuk másokkal, hogy mindaz, ami itt történt közel sem volt rendben. Az, hogy kinek hogyan alakult azóta az élete, azt egyedül saját magának köszönheti.
Mert elég volt a hallgatásból, abból, hogy azóta minden érintett csak egymásra mutogat, közben a saját felelősségével ebben nem nagyon akar szembenézni. Hát, most itt az alkalom.
A folytatásról természetesen írok majd.