2014. szeptember 5., péntek

A szakma jóhíre - Baumit kontra Zsizsik és Moly

A házban követett elgondolás és a praktikum mezsgyéjén haladva Mollyal arra jutottunk, hogy négyszögletű járólapok helyett, az érintett helyiségekbe öntött padló kerül. Régóta ezt szeretnénk, annak idején ezt még Gergő csinálta volna meg, de nyilvánvaló okok miatt már nem teszi. Nem baj, nem esünk ettől hanyatt, mindenre megvan a saját megoldásunk, a fürdővel is így történt.
Amikor a padlófűtés bekerült a házba, abban maradtunk a forgalmazóval, hogy az általa leginkább hatékonynak ítélt aljzat mindenképpen a gipsz esztrichek csoportját foglalja magában - ezeknek a legjobb a képessége arra, hogy ne csapja agyon a padlófűtés okozta kényelmet és a lehető legnagyobb hatásfokon tudjon részt venni a hőháztartás stabilan tartásában. Beton, vagy bármyilen cement alapú készítmény gyakorlatilag botorság, ha padlófűtésről van szó, mostanra már mi is kiokosodtunk.
Szinte az összes helyiségben, ahová padlófűtés került, a Baumit által gyártott Alpha 2000-est öntötték le. Ez egy 4-5 centiben kiválóan önthető gipsz esztrich, erre 1-2 centiméteres padlóburkolat még rakható. Kedves olvasók, padlófűtésre nem teszünk 2 centis fa hajópadlót, hogy azzal ugye szuperül leszigeteljük a meleget és akkor tuti nem értjük majd, hogy miért nem működik és mit rontottunk el...
A kisműhely sok viszontagságon esett már át. A lebontás és újraépítés után az aljzatot is ki kellett önteni újra és mivel Moly elég sokat molyol a ház azon részében, ezért úgy döntöttünk, beteszünk egy kis részre néhány csík fűtőfilmet. Ez adta utána a logikus következő lépést, hogy leönteni gipsz esztrichhel fogjuk. Beszereztük az anyagot, szereztünk embert - ugyanazokat, akik annak idején a házat önötték -, a munka elkészült, mi pedig ismét elsírtuk magunkat.
Nincs mese, ez a ház minden vele kapcsolatba kerülő embert megpróbál. Az történt, ami - mint utóbb kiderült, már nem az első eset volt - hogy sajnos bizony az anyag hibás volt. Ezt azonban igazából már csak akkor lehet látni, amikor le van öntve, következésképp, nem nagyon működik a garanciális csere piaci elve. F@szkivan. Mit lehet tenni? Felhívtuk, aki öntötte, aki azonnal felvette a kapcsolatot a Baumittal és mivel nem tegnap kezdte ő sem, ezért arról is beszámolt, hogy előfordult már hasonló probléma az anyaggal.
Mondom értem én, de mi akkor most mi a pipacsot csináljunk?
Telefon letesz, telefon csörög, egy kedves hang a túloldalon, Baumitos területi képviselő, aki pár nappal később meg is jelent nálunk.
A tény az, hogy a szóban forgó műhely mindössze 26 négyzetméter, nem ipari méretekről és kuncsaftról beszélünk. Mégis úgy éreztem, pontosan úgy kezelnek, mintha fontos lenne nekik az, hogy itt probléma történt. És így is volt. Ez a 26 négyzetméter a mi kalibrációnkban épp olyan jelentőséggel bír, mint másnak egy egész ipari csarnok és a legszebb az volt a dologban, hogy ők ezt nem csak megértették, hanem el is fogadták és így is kezelték.
A történet vége az lett, hogy mivel annak idején az Élő Házak
által lerakott aljzatok az egész házban legalább 3-4 centis szintkülönbségekkel büszkélkedhetnek, ezért még megvolt az a lehetőség, hogy a műhelyben fennmaradó fél centire pedig egy olyan anyagot öntsünk, amit egyébként a ház előterébe szerettünk volna. Ez szintén Baumit, gipszes, csodás krémes színe van és 2mm-től 2 centiig önthető. Ez a Baumit Nivello Quatro-ja.
Baumiték szó nélkül vállaták nem csak azt, hogy az anyagot biztosítják a részünkre, hanem azt is, hogy a kivitelezés teljes költségét állják.
Szívet melengető volt.
Mindenképpen pozitív tapasztalat volt ez nekünk. Nagy cégről beszélünk, aki a hibákat nem eltussolással igyekszik megoldani, hanem lehetőséget lát benne a fejlődésre és arra, hogy egy valóban pozitív kapcsolat maradhasson fenn gyártó és megrendelő között. A mi 26 négyzetméterünk gyakorlatilag fagyipénz az ők költségvetésükben, mégsem gondolom azt, hogy ezért voltak annyira nagyvonalúak. Egészen egyszerűen kezelni szerették volna a problémát, mert ez a kis eset egy sokkal nagyobb problémára világított rá a gyártónál, amit neki is érdeke szem előtt tartani. Ők ezt teszik.
Szerencsés lenne, ha egyre több ilyen és ehhez hasonló esettel találkoznánk.
Több, mint 2 év építkezés után azt mondom: nem az a baj, ha valaki hibázik. Emberek vagyunk. Egy gyártó is hibázhat pont ugyanígy. A probléma mindig ennek kezelésével van. A nem felvállalással, a szépítésekkel, eltussolásokkal, hazudozásokkal. Ezek azok az esetek, amikre senki nem emlékszik vissza jó szívvel és egészen biztos, hogy aztán soha többet nem fogunk azzal dolgoztatni, aki így viselkedett. Azt gondolom, mindent meg lehet oldani, ha mindkét fél egyenesen igyekszik hozzáállni és itt most ugyanígy gondolok a sunnyogó-majdnemfizető megrendelő típusra is, akiknek ugyanúgy köszönhető az, hogy sikerült részben kinevelniük egy olyan kivitelezői réteget, aki eleve átverésre számítva, már csípőből átveréssel indít és nem csak azért mert egyébként egy sz@rcsimbók.

Szóval, szerettem volna megosztani veletek e kellemes tapasztalást, azt gondolom, jó példával elől járni mindig hasznos. Van még arany, ami fénylik.