2013. január 23., szerda

A földtégláról - korszakalkotó spirituális gyöngyszem


Avagy hogyan locsold be helyesen az agyagot a stabilizáló enzimmel? A földtéglagyártás egyik ökölszabálya.

 Az előző cikkhez szervesen kapcsolódó, nagy mélységekben szántó eszmefuttatást szeretnék veletek megosztani. Ez egy csendesnek ígérkező napon zajlott, amikor szokásos menetben folyt a téglagyártás. A már, nagyjából kialakult törzsbéliek fix összetételével, kevésbé voltak jellemzőek a világnézeti fennakadások, de azért elő-előfordultak. Köszönhető volt ez annak, hogy a törzsbéliek meggyőződésbeli hovatartozása erős diverzitást mutatott, ebből adódóan nem kevés kontraindikáltsággal kellett szembenéznünk nap mint nap. Voltak belesimuló típusú törzstagok, akiket egyszerűen csak nem érdekelt, hogy lenniük kellett volna előző életeknek és voltak olyanok, akik minimum Nostradamusok voltak, és az asztmájuk egészen biztosan arra volt visszavezethető, hogy Lajos királyként ők fulladtak bele a Csele-patakba egy másik életükben.
No, amikor két kevésbé megvilágosodott, de annál inkább fénytől elvakult egyed szállt csatába, akkor már mi sem bírtuk tovább röhögés nélkül.
Történt ugyanis, hogy M. "Shambala" Gábor és Sz. "Táltosvagyoknemlátod?" Gergő, két, csupán
biológiailag felnőttnek számító nagykorú humanoid, nehezen tért napirendre afelett, hogy a munkamegosztás kire milyen feladatot rójon. A munka monotonitása mellett igen szerencsés volt néha a szünet vagy csere, de ettől még az adott fázis gyakorlati kivitelezése nem igényelt változtatást. A művészi szabadságot azonban mégsem vehetjük el az egyéntől, ezzel azonban meggyűlt a bajunk.
A földtégla ökölszabálya - az egyik - az, hogy mennyire alaposan locsolod be a már lentebb említett enzimmel. Ezt előtte egy nagy hordónyi vízben feloldják (ennek higítási aránya a tégla keménységi kívánalmainak függvényében változik), majd ezzel a vízzel permetezik be az agyagot és forgatják be rotakapával.
A rotálás kiváltságos elfoglaltság volt, egyszerűen azért, mert kiválóan tudta szétrázni az addigra már lapátolástól bemerevedett csuklyásizmot. Így amikor ennek felosztására került a sor, Gábor és Gergő között mindig érződött az Ősrobbanás lehetősége. A köztük lévő feszültség vagy egyet nem értés apró szikrája általában mindig valami ehhez hasonló fontos dolog miatt pattant ki. Ezen a napon Gergő locsolt, Gábor rotált.
Valakivel épp kicsit lejjebb ücsörögtem, amikor a következő beszélgetésre lettem figyelmes:
- De Gergő, ez így egyáltalán nem jó, nem locsolod be jól az agyagot!
- Gábor ne mondd ezt! Ha így beszélsz, azzal beprogramozod az agyagot és akkor tényleg olyan, mintha nem lenne jól belocsolva!

Több dimenzióból is röhögés hallatszott, majd Sándorunk elbődült a háttérben:
- Locsoljátok már be rendesen azt a qrva agyagot!

Vinnyogtunk. Négykézláb hanyatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése