2013. január 31., csütörtök

A víz NEtovábbja

Van az úgy, hogy sok mindenen túl vagyunk már. Van az úgy, hogy magabiztosan lobogtatjuk az alsónadrágot vagy lapátnyelet, hogy nekünk már nem lehet újat mutatni. Deeehogynem...
Van az úgy, hogy esküszünk a bentonitra. A bentonitszőnyeg jó. Nagy találmány. De a találmányoknak is van árnyékos oldala, amit mindenki hajlamos elfelejteni, ez pedig az emberi tényező. Ahogy a férjem mondaná, amikor a saját fejlesztésű programjában hazárdírozik az irodai munkaerő, olyan anomáliákat produkálva, amiktől nem csak a szemöldöke szalad fel:
- Az emberi hülyeség ellen semmit sem lehet elég biztonságossá tenni.
Nagy igazság. Axióma.
A bentonit is itt vérzett el, szegény, azért, mert a túlmisztifikálás túlbecsüléshez is vezet.
...jóanyagezhajítsdfelaztkészmegfogjaezavizetmindenhogyanhehe...
Nem fogja meg. Élő Házak-féle szakértelem. Faszkivan.
Sárdagasztás alulról, felfelé több szólamban imádkozva 5 percben. Egyébként egy egész napban.
Történt ugyanis, hogy a fentebbi amatőroptimista hozzállással és néhány oda nem figyelt kihagyott téglasarokkal sikerült ebben a nagy olvadásban a házat is megolvasztani. Ma reggelre egy boltív már omladóban (erről szándékosan nincs kép), a falakon négyzetméternyi foltokban köszönt be a hó, kívülről a "b.megnemhiszemelhogyeztnemvettükészre" erősítette az egyébként is vizenyős hangulatot.
A háttérben a segéderő dokumentál
Sándor ismét megjelent a helyszínen, felvonult egy laza edzőcipőben, remélve, hogy lesz gumicsízma. Lett. Egy párral kevesebb, mint kellett volna, így a tartalék segéderő, D. Csaba a kispadról várakozott, néha egy-egy igen vagy kevésbé visszafogott nyihogással illetve digitálsi dokumentálással erősítve lelkes csapatunkat. Kb. ennyit tud egyébként.
Sándor, Gergő és jómagam sízoknival bélelt gumicsízmában dagasztottunk, vájtunk árkokat vagy dobtuk el a lapátot, mert a beleragadt agyag lendületből elvitte, ahelyett, hogy levált volna róla. Nemhiszemel...
"...és Én szétválasztom a vizet az agyagtól!"
A helyzetet tovább edzette a háztetőn kb 60 km/h sebességű igen nyugati szél, nem egyszer használtuk az agyagba mélyesztett lapát nyelét kapaszkodónak.
Végül egy 40 méter hosszú és 12 méter széles takarófólia adta meg a megoldást. Érdekes. A következő néhány hétben meg nem tud oldódni a dolog, de legalább valamennyire védve lesz attól a csapadéktól, aminek még elébe nézünk. A többiről majd száradás után. Arra mondjuk egyik idióta sem tudott válaszolni, hogy miként történhetett meg az, hogy a remek kivitelezés után ilyen ázások jelentkeznek az épületben, csak álnak felette bambán.

Rezeg a léc.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése