Április végét írjuk már. Januárban még jól esett a kényszerleállás, de most már vakarózunk ebben a csuda klassz tavaszi időben...folytatni kéne. Kéne. Sajnos most már nem úgy menetelünk, mint tavaly, hogy nekiugrottunk és addig csináltunk mindent, amíg csak volt szusz és pénz. Most előzetes tervezgetés, komoly etapokra bontás és az ehhez szükséges összegek kalkulálása, előteremtése folyik. F@szkivan. Ha nem kellett volna kijavítani 8 kupolát, abból a pénzből most simán be tudnánk fejezni - morgolódok magamban, miközben tudom, hogy valahogyan minden megoldódik, mert az Élet minden eszközt bevet, hogy meg tudjuk oldani. Nekünk is tenni kell érte, de ez eddig sem okozott gondot, ezután sem fog. Bízva abban, hogy talán már nincs több szívás a házon.Gyulával csevegtünk valamelyik nap arról, hogy egy-két helyet bizony meg kell még nyitni, mielőtt kimondjuk az áment és rákerül például a homlokzatokra a vakolat, de az egész eddigi hegymenethez képest ez már csak sherpás cipekedésnek tűnik.
A legkézenfekvőbb dologgal kezdtük: ha már föld van a házon,
legyen rajta minél előbb növénytakaró. Ez fontos. Legalább annyira hozzátartozik a ház munkálataihoz, mint a hőszigetelés. Több dolog miatt kell: az egyik értelemszerűen az, hogy a földet minél hamarabb megfogja és egy-egy nagyobb esőzés ne mossa le patakokban a ház tetejéről. A másik, hogy a kialakuló növénytakaró valóban egy élő szigetelésként tud szolgálni a föld felszínén. Elkezdtünk tehát füvesíteni a nemrégen elgerebléyzett, elsimított területen. Nem baj, ha csak a fele marad meg, de legalább lesz rajta valami, a lényeg úgyis az, hogy ne a gaz legyen túlsúlyban...És mivel a gazok még épp csak elkezdtek a friss feltöltésű földből kibújni vagy alig, így vihar gyorsan elvetettük a fűmagot , hogy a fű kikelése megelőzze a gazokét. Amik mégis a fűvel együtt bújtak ki, szerencsére mind gyepkompatibilis talajtakarók, úgyhogy nem is szedtük ki őket.
Ebből következő ügy: locsolás.
Moly polgári munkàja lesarkítva a problémamegoldàs.
Ez eddig is csodásan ment neki, de ezzel csúcsot döntött nàlam. Imàdja az egy gombnyomással működő dolgokat, legyen az egy autofilter egy többmillió tételt tartalmazó nyilvántartásban vagy kerticsap. Szerintem néha szeretné, ha rajtam is lenne ilyen funkció, de azért enélkül is boldogulunk.
A küldetés: a füvesítéshez locsolni kell. Naponta legalább. Néha 2x is. Van 3, locsolástechnikailag egymástól független rész a házon-értsd: a 100 méteres 30 kilónyi locsolócsövet ezeken át rángatva lehetne őket egymás után 2 óra alatt meglocsolni. Ahogy ő mondaná: ...pain in the ass...
Szóval, adott egy nagy előtető, a ház bal és jobb oldala. Szerzett 3 esőztető fejet, a helyükre rakta őket, rákötötte a slagokat, majd a 3 slag végét a csapon erre szerkentyűre. És mondom, gombnyomásra 3 helyen meglocsol 500 négyetmétert, anélkül, hogy egy lépést is tenne. Imádom.
A szerkentyű zseniális, tulajdonképpen T dugó, csak slagoknak. Gardenánál lehet beszerezni.
No, egy hete locsolunk reggel és este. Szerencsére jónéhány
napon kaptunk esőt is, ez nagy segítség volt. Egy hét után elkeseredve nézegettük, hogy még mindig nem látuk semmit kibújni. Persze, hogy nem láttunk, mert a zöld hajtásokat kerestük. Ezekről kiderült, hogy egyáltalán nem zöldek, hanem kicsik és bordók, így tökre nem lehet őket látni, amikor kibújnak. Aztán pár nap után bezöldülnek és akkor az egész olyan lesz, mintha zöld szőr nőtt volna ki a ház hátán. Locsolás-projekt folytatódik, most már újult erővel. Néhány hét és térdig gázolunk majd a fűben!
Közben megy a májusi belső vakolás előkészítése, úgy tűnik, bizony sikerülni fog! A fiúkkal már megbeszéltük, hogy jönnek, hamarosan rendelem az anyagot és végre-végre másfél év után visszakerül a
falakra a vakolat újra...Elég meleg egy érzés azért, de minden sarkon nem állhatunk meg az Élő Házak piszka miatt nyüszíteni...azért még leírom. Tényként. Szerencsére nagyon sokan olvasnak minket.
Szóval, vakolat - újratöltve. Ehhez 2 nagyon fontos dolgot kellett megtennünk: elhívni a villanyszerelőt, hogy a még szükséges utolsó simításokat végezze el. Ez nálunk azért fontos, mert miután felhálózták a vakolathoz a falakat, nehezebben alakíthatóak ezek a csövezések, hiszen szét kellene szabdalni a hálót hozzá. Szóval Barni eljött, megcsinálta, amit kell, ő az egyik olyan ember ezen az építkezésen, aki becsülendő munkát ad ki a kezéből.
A másik fontos dolog az volt, hogy a vakoláshoz szükséges anyag megrendeléséhez tudnunk kellett, hogy mennyi a ház belső falfelülete négyzetméterben. Megmér, kiszámol. Nos, ez egy kockaház esetében iskolai matekpélda. De ez nem kockaház. Geometriailag nehezen akceptálható görbületekkel, ívekkel és csatlakozásokkal tele. Álltunk Mollyal a nappali közepén, néztem fel a központi kupolába és jól értelmezhető kifejezés volt az arcomon:..."hogy a pipacsba fogjuk ezt kiszámolni?"
Nem Molyról beszélnénk, ha nem lenne megoldás.
Pikírt arccal előhúzott a hátizsákjából egy lézermérőt, a munkapadra fellőtte a számítógépet, írt néhány excel függvényt, lehúzott néhány számítást a netről és kérem szépen egy napos munkával kiszámolta a ház teljes belső felületét. Így kell ezt csinálni. Fityisz. Amikor az Élő Házak eladta nekünk a belső vakolást, Sanyi és Balázs egymás jobbját erősítve bólogattak, hogy az bizony megvan 1000 négyzetméter, kiszámolni azt nem lehet. Lehet, csak nem akarták. Lehúzás a köbön. Mondom, tökfejek vagyunk, hogy nem számoltuk ki előbb. Most legalább megtettük. Kiderült, hogy az az 1000 négyzetméter bizony elmegy 700-nak is. 300 négyzetméter különbségről beszélük anyagban és munkadíjban egyaránt. Igen, az nagyon sok. Csak anyagárban fél milliós különbséget jelent.
Szóval, ezt a kuytát is kiástuk, májusban vakolunk! Közben készülnek a belső díszítő festés tervei, kavicsokat válogatunk, füvet locsolunk, ágakat hántolunk és faragunk, méreteket veszünk, függönyt varrunk.
Nehéz elszakadni a malterosvödörtől, de ennek is eljön az ideje egyszer.
