2014. augusztus 10., vasárnap

Káröröm vagy belső béke

Több levelet és annál is több kérdést kaptam arra vonatkozóan, hogy mi a helyzet az Élő Házakkal, illetve azokkal, akik áldásos tevékenységükkel több család töknretételéhez járultak hozzá? Lesz-e ebben megtorlás, történik-e valami? Tudom, hogy a nagyközönség vért akar és ez rendjén is van. Lesz is.
Volt idő, amikor a minket olvasók közül is sokan türelmetlenül sürgették az igazságtételt, hogy végre ugye csinálunk valamit, mert az nem lehet, hogy ezek még mindig szabadlábon lófrálnak, anélkül, hogy számot kellene adniuk arról, amit - nem csak velünk - műveltek.
Most, több, mint egy év távlatából, nehéz erre mit mondani. Egyenlőre inkább csak tényeket osztok meg veletek, a mi részünkről még szándékosan nem nyilatkoznék.

Az Élő Házak tevékenysége régre nyúlik vissza. Évekkel ezelőtti áldozatoktól is kaptam már levelet, amiben részletesen vagy csak utalva, de leírják, hogy velük is hasonló dolog történt. Ennek szereplői legtöbbször Válóczy Balázs, Rengei Sándor és Marokházi Gábor. Egyes esetekben ők mindhárman, bár Marokházi Gábor egyedül is képes családokat és házakat romba dönteni, majd utána halál nyugodtan osztogat ingyen öleléseket a körúton, telve ájtatos követőkkel. Ez a séma egyébként a másik kettőre is igaz, a szart-csináltam-de-az-már-a-hátam-mögött-szóval-ha-nem-veszek-róla-tudomást-akkor-az-nincs-ha-meg-valaki-megkérdez-vagy-letagadom-vagy-másképp-mesélem-el klasszikus esetei. Nincs ezzel baj.
Ezek a spirituálisan igen fejlett egyedek egy dologról feledkeznek csak el - ami engem valahol épp megnyugtat: mindabban, amit tettek, már lefektették az ítélet alapjait. Semmit nem tudnak nem megtörténtté tenni, ennek súlyát görgetik tovább nem csak ebben az életükben.
Ez nyilván nem azonos az evilági igazságszolgáltatással és reméljük, van még olyan.
S hogy mi újság azon a fronton? Csak azok kedvéért, akik naprakészek szeretnének lenni Élő Házak ügyben.
Legyen annyi elég, hogy sokáig latolgattam magamban, hogy vajon az okoz-e békességet, ha Buddhaként ülve szemlélem az egészet, megbocsájtom és az életre bízom (magyarul baromira nem teszek semmit) vagy az, ha rájövök, hogy nem Buddhának kell lennem, hanem Eszternek és azért kell kiállnom, ami saját határaimon belül sérült. Harag sem kell, hogy legyen bennem, csak annak a tiszta kimondása, ami ebben megtörtént. Nem dolgom, hogy ítélkezzek felettük, azt megtették ők maguk és megteszi majd más is... Hallgatni azonban nem fogok, mert az sem lenne igaz...Részünkről ennyit mondanék előljáróban. Az, hogy személyként véleményt formálok róluk, legyen a hozzám tartozó egóm luxusa. Köszönöm.
Ezen kívül? Van egy másik család, akik fogták magukat, nem cicóztak, elmentek a rendőrségre és büntető feljelentést tettek. S hogy miért?
Képzeljetek el egy 3 gyermekes családot, tipikus tisztességes emberek, a harmadik gyerkőc akkor még a mama pocijában. Építkezés indul. Illetve valami olyasmi. Némi hitelt is kellett felvenniük, de ez ugye normális manapság. Élő Házak nagymellénnyel kiáll, téglákat gyárt, okoskodik, magyaráz, majd az általuk kiszabott határidőre nem hogy a házzal nem készülnek el, hanem otthagynak egy szarul kiöntött alapot a préri közepén, pénz meg nincs. Se elszámolás. Se számlák. Se semmi. A felszólításokra a fülük botját se mozgatják, ha meg igen, akkor az nesze semmi...A család azóta is a hitel törlesztőjét fizeti az 60 négyeztméteres panelban ülve - se pénz, se ház.
Szóval, kiscsalád beballagott a rendőrségre és végre elsőként megtették azt a feljelentést, amit előttünk már többeknek meg kellett volna tennie ezek ellen.
Olyanok, akik a hozzá nem értésükkel másokat megkárosítanak, majd utána arról nem akarnak tudomást venni és máshol megint újra és újra eljátszák a fasza gyereket. Szubjektív vélemény.
Nemsokkal később ebben az ügyben én is vallomást tettem - már nagyon vártam.
Újabb hazugságok láttak napvilágot, a nyomozóval a szemünket forgattuk néha. Részletekről szándékosan nem írok.
Az ügy folyik tovább, a nyomozás tart, mindenképpen írok majd a végkifejletről, mert úgy vélem, egyrészt sokakat érdekel, másrészt talán van még olyan, akit érint. Ha valaki mégis úgy érzi, szeretne még csatlakozni, e-mailben jelezze nyugodtan, akár információknak is örülünk. Persze tudom...ebben a világban az emberek félnek kimondani, ha valami igazságtalanság történt velük. Kerülik az ilyet. De ennek nem kell mindig így lennie.

S hogy mi teszünk-e valamit?
Igen. Fogunk.

Folyt. köv.