Egy napon gondoltam egyet és úgy döntöttem, hogy bár szép dolog a festett fal, mégis van még ezer módja annak, hogyan díszítsük fel. Festmények és egyéb "hagyományos" díszítő elemek itt nehezen jöhetnek szóba, nem csak azért, mert alig van egyenes fal, ahová tehetnénk, hanem azért is, mert elég nehezen tudok elképzelni egy kupolaboltozaton egy négyszögletű képet. Egészen egyszerűen ezek mellett az íves formák mellett hülyén néz ki.
Nem mondom, hogy ez másoknak tetszeni fog, de nem is nagyon fontos. Mi lakunk benne, nekünk kell szeretni és bizony, mi szeretjük.
Nekiálltam és kísérletezni kezdtem, hogyan tudnék olyan dombormintákat varázsolni a falra, ami rajta is marad, nem esik le néhány hét vagy akár nap után, jól formázható, festhető és végtelen szabadságot ad. Így esett a választás a meszes glettre és a vakolatunk keverékére. Ennek megfelelő vizes keverékével kezdtem el dolgozni. Először viszonylag lágy lett az anyag, szívtam is vele rendesen, mégis elkezdtek kialakulni az első formák. A következő adag már érzésből ment és onnantól nem volt megállás. Hol itt, hol ott kapott el a láz és fél órán belül már ott díszelgett az újabb minta. Ezekre aztán a fallal megegyező színű festés kerül, nem lesz külön színezve. Az már nem lenne szép.
Az igazság az, hogy kellene még csinálni, de annyira nagy a hajtás most, hogy egyszerűen most nincs többhöz kedvem. Nem is tudom...talán holnap reggel már megint lesz.
És hogy el tudjátok képzelni, következzenek ismét képek.
Ha valakit érdekel, leírom majd a keveréket és az arányokat is. A többi már csak fantázia kérdése.
