Problémák mindig merülnek fel, amiket vihar gyorsan meg kell oldani. Ha egy nap egyszerre 12, akkor annyit. Ezek nagyságrendje valahol az 1617 forintos és a másfél milliós között mozog, sosem repesek, amikor útközben derül ki valami, de ez nálunk már nem újszerű. Mondhatnám, hogy rutinból megy, de amint valamit az ember ritunból kezd el működtetni, azonnal szétesik. Sosincs két egyforma helyzet.
Nagyüzemben tart a vakolás. A 700 négyzetmétert három rétegben fellőni, nem kis meló. Persze tudom, nem kell sajnálni minket, minek nekünk ekkora ház. Hát, ekkora és kész. Ad munkát bőven. Szóval, az előző bejegyzés óta a helyzet nem sokat változott. Még mindig vakolunk, simítunk, elmosunk, szárítunk, kinyitunk, becsukunk, csiszolunk, köhögünk, prüszkölünk, ázunk, nem ázunk. Ilyenek. A vakolóanyag jól vizsgázik.
Sok mindenről azért nem tudok írni, mert a szürke vakolt felületeken kívül egyenlőre kevés dolog változik.
Közben lelkesen elkezdtem intézni a használatba vételhez szükséges dokumentumkat, amiket majd az építésügyre be kell adnunk. Elsőre rémísztőnek tűnik a lista, de aztán rájöttem, hogy nem is olyan vészes. Még egy-két papír és megvagyunk azzal is.
Közben végre megkaptuk a szennyvízrendszer kiépítéséhez az engedélyt, augusztus első felében, el is végzik a munkát, végre le lehet majd húzni a wc-t...A gépészeten még dolgoznunk kell, beleértve azt az apró vízzszerelési munkát, amikor is a télikertbe rakott fali csaphoz végre lefolyót is rendelünk. Remek.
Megérkezett a külső homlokzati falakra a hőszigetelés, ezt egyenlőre a házban tároljuk, hogy ne ázzon cafatokra.
Nézzétek el nekem, hogy most csak rövidke mondatokra szorítkozom, de kommunikációs képességeim most igencsak leszűkültek. Helyette inkább mutatok ismét képeket.
Ég az első kapcsolóval kapcsolható villanykörte |