Egy előző írásban már meséltem nektek ezekről a faldíszítésekről. Továbbra is vallom, hogy a formával való játék, az áramlások, képek, lenyomatok megjelenítése szimbólumokként, erővel töltik meg a teret. Ez egy ilyen épületben különösen érzékelhető, bár nyilván panelban is működik, ha megfelelően nyúlunk hozzá és magunkhoz adaptáljuk. Ezt tettük mi is.
A falak itt-ott tele vannak ezekkel a mintákkal, se nem túl sok, se nem túl kevés nincs belőlük, úgy érzem, épp annyi készült el, amennyire most szükségünk van, amennyi lenyomat most a házban belőlünk megjelent.
A télikert, a bejárati rész egy nagy tér. Mégsem szerettem volna túlzsúfolni mintákkal, mert annál az ott áramló fény sokkal tisztább. Inkább egy bejáratot őrző formában gondolkodtam, ami köszönti a belépőt és el is búcsúztatja azt, emlékeztetve őt békés létére és végtelen természetére.
Megjelent a falon egy fa, én pedig csak formába öltöttem. Ez az egyetlen minta, ami kilóg az eddigi nonfiguratív motívumok közül, ennek épp itt, így volt helye.
Moly nagy lelkesen begyúrta nekem hozzá az anyagot, ami tökéletes állagúra sikerült.
Ez körülbelül egy 4-5 órás munka volt. Másnap a száradás okozta repedéseket még áthúztam és onnantól készen állt a festésre. A falfesték színe ezeken a képeken nem igazán látszik, ígérem, hozok majd normális géppel készült fotókat is.
 |
| Előtte |
 |
| Indul a törzs feltapasztása |
 |
| A koronához már létra kellett...Égig Érő Fa |
 |
| Ilyen sűrűségű az anyag |
 |
| Látod? Benyomom, formázom, úgymarad. |
 |
| Mert az anyag is Él. |
 |
| Néhány órával később |
 |
| Rózsakvarcokkal díszítve |
 |
| Aztán Moly lefestette |
 |
És most a padlóval együtt így néz ki.
Ez a bejárat. |
 |
| Két tanzanittal megtartva. |
