Kupolák vs. szakértelem

Akik követik az eseményeket, már tudják, hogy jó ideje bajlódunk azzal, hogy nem tudunk felülről lefelé haladni. Ahhoz, hogy végre vissza tudjuk tölteni földdel a házat, a vízszigetelés cseréjére van szükség. Ezt pedig akkor tudjuk megejteni végleg, ha a kupolák javításra kerülnek.
S, hogy miért is nem történt ez még meg?

Messziről indul a történet...hol volt, hol nem volt, volt egyszer a sokat emlegetett "szakértelem", nevezetesen jó sok félelemmel megtömött, zöldfülű építész. Ifjonti viháncolásai, most rendre visszaköszönnek ezen a házon, Élő Házat akart építeni, hát megkapta. A betervezett kupolák falazata egy rétegű 30-as falazat, amivel semmi gond nem lett volna az égegyadta világon.
De nem...babérkoszorús tervezőnk lelki szemei előtt már földrengések sorozata, bombázások rengései és nagymélységi bányásztevékenység robbantásaiból eredő, rettentő erejű rengések képei futottak végig, nincs mese, betonbordákat bele! Mit nekünk Berhida... (A Magyarországon egyébként feljegyzett eddigi legerősebb magnitúdójú földrengés 6,3-as erősségű volt, Komáromban, 1763. június 28-án történt, jelentős károkat okozva épületekben és emberéletben egyaránt.) Javítás: Egy nagyon kedves olvasónk hívta fel a figyelmemet az EUROCODE 8 szabványra, ami ezeket a bordákat illeti, kellenek. Csak azért, hogy ne bántsam Balázst jobban, mint amennyi jár neki... :-)
Ezzel még mindig nem lett volna baj, bár én egy hétig küzdöttem vele és sokat emlegetett statikusunkkal, Marokházi Gáborral, hogy ezek ne kerüljenek bele, mert női megérzéstől vezérelve éreztem, hogy sosem fog együtt dolgozni a beton a földtéglával. Gábor volt az, aki egyébként a kisműhely dongaboltozata alól kivetette a koszorú már kész zsaluzatát - mondván, az minek - pusztán szakmai villongások miatt. Még jó, hogy ez aztán vissza lett rakva...tehát, ez a két, önmagától jelentős mértékben távol létező egyed úgy döntött, miért is ne lehetne másként felrakni azokat a kupolákat, kísérletezzünk-itt-mindent-lehet...
Így történt, hogy a kupolákat egy masszív 30-as réteg helyett, két 15-ösből rakták fel. A matek nem egyenlő a statikával, nevezetesen egy 30-as kupola sosem lesz olyan erős, mint két különálló 15-ös rétegből felrakott falazat. Nem baaaj. Csináljuk azt, hogy a külső rétegbe beletornásszuk valahogy a betonbordákat, amiket valahogy belevasalunk a koszorúba, opeion gyűrű, azt szevasz, jó lesz. Hogy erre készültek-e valaha megfelelő számítások, nem tudni, mert most, amikor kellettek, valahogy furcsa mód sokáig tartott, mire eljutottak hozzánk...Az, hogy erre a megfelelő tervmódosítás sincs meg, már nem meglepő.

Felrakták. Különben nagyon érdekes volt, ahogyan készült, de ettől még nem lett jobb.
Azzal ugyanis egyik balga sem számolt a nagy rohanás közepette, hogy a falazóanyag, nevezetesen földtégla fedőnevű, kis szakértelemmel felhasznált, 3 dimenziós tárgy nem teljesen kiszáradva került beépítésre. Zsugorodás? Mi az?
Befalazták, felrakták a kupolákat, gyors vakolás és várták a csodát.
Megtörtént. Először csak a vakolatot kellett az egész házban leverni. Aztán a nyár legnagyobb melegében, amikor minden kiszáradt, arra lettünk figyelmesek, hogy valahogy frcsán néznek ki a kupolák. Egyszerűen annyi történt, hogy a száradás következtében kialakult zsugorodás miatt, a két fefalazott réteg elvált egymástól. Ez még hagyján. Nem csak egymástól vált el, hanem a betonbordáktól is, bár ott szerencsére sokat mozogni nem tudott. Tehát volt egy jó néhány külön viselkedő szerkezeti egységre esett kupolánk. Helyesbítek, nem egy, hanem nyolc. Sallala...

Egyszerű szemléltető ábra arról, amilyen lehetett volna és amilyen lett...

Ekkor még nem tudtuk, hogy mekkora a sz@r, ez volt az a pont, ahol kihívtuk az igazságügyi szakértőt, érdekes módon, rajtunk kívűl senki tartotta fontosnak a hibák felülvizsgálatát, jó-lesz-az-levakoljuk-nemlátszik-majd...
Statikusokat kellett bevonni a további vizsgálatokba, ami odáig jutott, hogy a végén Volkai János Úr jött el hozzánk személyesen, hogy megoldást találjunk. Amikor első alkalommal kinn volt, nem sok jóval bíztatott és tekintettel arra az aprócska tényre, hogy sem a régi statikusnak nevezett barbártól, sem üveges tekintetű építészünktől megfelelő anyag nem állt rendelkezésünkre a kivitelezést és számításokat illetően, elég morcos hangulatban telt a szemle.

A következőre legalább már Balázst és Gergőt is ki tudtam hívni, az ő elmondásaik és ott bemutatott tervek szerint, szerencsére akkora baj nincs, hogy bontáson kelljen gondolkodni, de a vihar még nem múlt el.
További számítások kellenek a rárakott föld mennyiségét illetően és be kell tervezni a ház két oldalára két olyan földlefutást megfogó támfalat, amit már tavaly hiányoltunk, de csak vállvonogatást és néhány akácrönk letűzdelésének ötletét kaptuk válaszul. Ehhez képest most kiderült, hogy komplett statikiai fejezet kellene, hogy készüljön rá ahhoz, hogy jó legyen.

Komolyan mondom, néha elgondolkodom, hogy egyáltalán áll a ház, de azon még inkább, hogyan akarnak ezek bármin tovább dolgozni?

A kérdés költői.