2013. június 4., kedd

Tényfeltáró nyomozás

Még várjuk a biztosító állásfoglalását. Nem mintha az sokat változtatna a dolgon.

Az egész tavaly őszre vezethető vissza, amikor a házra elkezdték rakni a földet. A kis átjáró körüli földfeltöltést rétegekebe tömörítve tervezték, azonban ez ömlesztéssé degradálódott. Ennek következtében, az oda betöltött cirka 20 köbméter, igen laza állapotban várta a telet. A kis átjárót nem fedték be teljesen. Két oldala feltöltésre került, a teteje azonban nem, így már a terhelés sem volt megfelelő, hiszen felülről nem kapta meg azt az ellennyomást, amit kellett volna. Ez is csak egy porszemnyi adalék.
Aztán elindult a tél. Jött hó, eső, eső, eső, hó, hó, eső, hó, hó, hó, hó, eső, eső, hó, olvadás...
A 20 köbméter laza töltésű talaj pedig szépen telítődött vízzel. Mire a végére ért, a 20-ból 40-45 köbméternek megfelelő nyomás nehezedett a falakra, ez a sárgával jelölt rész. Ugyanazon a részen, a falakon kívül eső talaj bentonitborítása (ez azóta erősen újragondolódott...) nem engedte elszivárogni a vizet, az egész így egy vígyűjtő katlanná vált...hurrá kivitelezés! Megint.
A bentonit derekasan helyt állt. Azt gondolom, az ott létrejött körülményekhez képest így is sokáig állta - szó
 szerint - a sarat...Azonban akadt egy pont, ahol a víz megtalálta az útját a falhoz. Lassan feláztatta a sárgával jelölt falrészt, ami február végén, a rá nehezedő nyomás hatására egyszerűen eltört, benyomulva ezzel a pirossal jelzett vonalig. Ez a valóságban 30-50 centis elmozdulást jelentett. Ez leginkább a műhely dongaboltozata miatt volt aggasztó, ami 4 méter hosszan megcsavarodott. Ami megmentette az összeomlástól, az az eredetileg terven nem szereplő (?) 120 cm-es magasságban berakott körkoszorú és a boltozatba 1,5-2 méterenként épített keresztirányú betonbordázat volt, aminek a vezérszála hosszában futott végig a műhely tetején. Óriási erőket fogott meg ez az elővigyázatosság, ennek köszönhetően nem dőlt romba a műhely akkor és kitartott még néhány hónapig, amíg egyáltalán el lehetett kezdeni rajta a munkát és sikerült további károk nélkül visszabontani a jó részét, egészen addig, ahol szerkezeti károk már nem jelentkeztek.
S hogyan tovább? Nem jósolok sok jót.

Most így néz ki.