2013. január 27., vasárnap

2012 április - az első baki

Heteken át mentem el mellette anélkül, hogy észrevettem volna.
A baj nem ez.
A baj az, amikor ezt az sem veszi észre, akinek kellene. Több ilyen ember is van. Az ember azt gondolná, valahol csak fennakadt a dolog, de nem. Kérem szépen, férfi energiáról beszélünk - ha egy nem veszi észre, akkor a másik sem fogja. Kicsit olyan ez, mint amikor az egy helyen dolgozó nők egy idő után egyszerre kezdenek el menstruálni. Összehangolódnak.
Hát, ők is összehangolódtak elég rendesen, egy alapozási hibát, még véletlenül sem sikerült kiszúrniuk hetekkel később sem.
Volt egy rész a házon, amin egy matematikailag egyszerű változtatást szerettünk volna végrehajtani még a tervezési fázisban.
Amikor először megkértem rá V. Balázst, azt hittem átment. Nem ment át. Ez a kisebbik gond, mert ezután még volt két lépcsőfok, ahol a dolog könnyedén elakadhatott volna. Nem akadt el.
Sem M. "Shambala" Gábornál, sem R. Sándornál nem ütközött semmiféle funkcionális akadályba az, hogy a kérésemet tökéletesen ne úgy valósítsák meg, ahogy szerettük volna.
Az alábbi ábrát szemléltetésként mutatom be.




Az A. jelű ábra az eredeti méretezését mutatja annak a résznek, amiről beszélünk. Ehhez képest annyit kértem, hogy az x rész hosszát toldják még meg másfél méterrel. Ez számomra logikusan adja a C. ábrát, ahol az y változatlan marad - hiszen miért is változott volna? - és az x rész meghosszabbodik.
Nem, ehhez képest sikerült 3, mondom három férfi típusú egyednek arra a következtetésre jutnia, hogy a fentebb ábrázolt mértani formán belül fellelhető egyetlen falat kell arrébb vinni és violá! - x máris hosszabb másfél méterrel. (B. ábra)
Az már senkinek nem fájt - rajtam kívül - hogy ezzel y hosszát kasztrálták meg ugyanannyival. Akárhogyan is nézem egy idevágó filmrészlet jut eszembe a kivitelezésről.



Szó mi szó, sikerült így kirajzolni az alapot, kiásni az alaptestet és bealapozni úgy, hogy ezt a baklövést senki nem vette észre. Mindhárom egyeddel külön beszéltem erről a dologról még az adott munkafázisok előtt, de annyi eszem - és tapasztalatom - még nekem sem volt, hogy utána odamenjek és lemérjem, jól csinálták-e. Valahogy bután is éreztem magam, hogy én ellenőrizgetem a fiúkat, de erről a fajta felesleges pironkodásról aztán hamar leszoktam, ugyanis bőven ontották azokat a dolgokat, amik szinte minden héten kínáltak tanulnivalót, amiben aztán rendesen kikerekedett a szemem és a szám is.
A fentebb említett problémát orvosolták, de ez jónéhány plusz munkanap beiktatását jelentetette.

Kötelező eszköztár ezek után: legalább egy mérőszalag. 
És mivel a teljes ház mértezései mind a fejemben vannak, ezek után bizony már ránézésre robbantottam, ha valami nem volt a helyén. Ezek az anomáliák ugyanis nem értek még véget...