Ismét életre kelt a napló, a ház története folytatódik.
Nem csak, hogy folytatódik, hanem kalandosabbnál kalandosabb viszontagságok után most már elárulhatom: nem állunk már messze a költözéstől sem.
Addig hátra van még néhány millió hajhagyma elvesztése, napi Xanax és/vagy pálinka alapozónak púder helyett, de a mosoly az arcunkon még mindig természetes.
Arról is írok majd, milyen volt, amikor ez átment vicsorgásba.
Egyszóval, remélem, akik most ránk találnak, velünk tartanak majd a továbbiakban is.